A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Fuchs Nóra, Szent László ÁMK, Kalocsa Béla, Tallér Mihály, ADUKÖVIZIG: A Garai Sóstó vízháztartásának vizsgálata és optimalizálása
A tó régebben valószínűleg kisebb területű, de mélyebb vizű volt s a tófenék területe sem volt olyan kiegyenlített sík, mint most, hanem kiemelkedő hátak is voltak benne, melyek a tó magasabb vízállásánál, mint szigetek állottak ki. Egy magasabb felszínű, nagyobb sziget ma is van. Idők folyamán az alacsonyabb hátak lemosódtak, a mélyebb helyek feltöltődtek, a tó elsekélyesedett s a területe megnagyobbodott. E feltevéseket az alábbiak támasztják alá: 1. kép. A Garai Sóstónak II. József császár kori katonai térképe (1783.) 2. kép. A Garai Sóstó katonai térképe (1870) A Sós-tó medencéjében a víz mennyisége időszakonként nagyon változó volt. Egyes évjáratokban valószínűleg olyan sok víz gyűlt össze, hogy az alacsonyabb hátakat is elborította. Gara község előjáróságának közlése szerint, mert a Baja felöli belvizek is a tóba folytak, időnként olyan sok víz gyűlt össze, hogy az a művelés alatt álló területeken is károkat okozott. 1880-ban a tóban helyenként 180 cm magas víz volt. A Sós-tónak dél felé ugyan volt némi lefolyása, de a víz nagy része mégis ott párolgott el, aminek következtében idők folyamán meglehetős sok alkáli só (főleg nátrium karbonát, nátriumbikarbonát, nátrium klorid, nátriumszulfát) halmozódott fel és a tó vize és tófenék talaja lassanként elég erősen sósszódás lett. A vízben lévő nátrium a talaj adszorpciós komplexumából kiűzte a kalciumot s nátriumagyag keletkezett. A talaj enyvszerűen kenőszappanszerűen szétfolyó lett. A tó szódás vizében az alacsonyabb hátak mondhatni úgy folytak szét, mint a szappan a vízben. A szétfolyt, lemosott nátriumos iszap a medence mélyebb részeit feltöltötte 4