A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Boros Emil, MHT Szikes Vízi Munkacsoport: Szikes vizeink jelentősége, kutatása, védelme: az MHT Szikes Vízi Munkacsoportjának bemutatása

A munkacsoport egyes tagjai az MHT XXVIII. országos vándorgyűlésének 12. számú „Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei” című szekcióijának keretében mutatják be eredményeiket. Földrajzi elterjedés Eurázsiában – a Kelet-Európától Belső-Ázsiáig és Mandzsúriáig terjedő hatalmas arid (száraz) sztyeppövezet bizonyos térségeiben, Kazahsztán, Kína, Mongólia, Oroszország, Törökország és Ukrajna területén – elszórtan jelentős számú kisebb-nagyobb szikes tó található. Közép-Európában a Kárpát-medencében találhatók a legjelentősebb szódás szikes vizek, de a romániai Havasalföld (Muntenia) területén is vannak erősen lúgos kémhatású sós vizek

. A Kárpát-medencében fennmaradt nyílt vízfelszínű szikes tavak nagyobb hányada az Alföldön, kisebb hányada a dunántúli Mezőföldön és a Fertőzugban lelhető fel. Ezektől nyugatra Európában már csak az Ibériai-félszigeten (Spanyolországban) bukkanhatunk rá néhány kisebb szikes vízre. Eurázsián kívül elsősorban Afrikában – például Kenya (Rift Valley) és Tanzánia területén, valamint Csádban –, továbbá Észak-Amerika bizonyos térségeiben és Ausztráliában találhatók szódás szikes tavak. Hidrológiai jelentőség A szikes állóvizeket a hétköznapi nyelvben rendszerint szikes tavaknak, mocsaraknak nevezzük. A legtöbb sekély alföldi víztér tudományos értelemben azonban nem igazi tó, mivel ezekben mélységileg nem különíthető el a parti zóna és a nyílt vízi tájék (kivéve legmélyebb szikes vizünket, a Szelidi-tavat). Sekély tó típusú szikes állóvizünk például a Fertő és a Velencei-tó, de a legtöbb alföldi sekély szikes vizünk vizes élőhelynek minősül. A kontinensek mindegyikén találunk sós tavakat, amelyek becsült össztérfogata (104 000 km3) csaknem eléri az édesvizekét (125 000 km3), oldott sótartalmuk gyakran megközelíti a tengervízét. A Kárpát-medencében kialakulásuk szerint megkülönböztetünk ősi folyómederből keletkező (alluviális) és vízmosásos (eróziós)

, szélbarázdás (deflációs) , valamint sztyepptáleredetű (szuffóziós) szikes medreket, de sok esetben a felszínformáló tényezők közül több is érvényesül. A szikes tavak vízkészletének nagyobb részét a felszín alatti talaj- és rétegvizek szolgáltatják. Ásványianyag-tartalmukat tekintve megállapítható, hogy domináns szerepe van a sziksónak, más néven szódának (nátrium-hidrogén-karbonát), amely lúgos kémhatást okoz. Különleges tulajdonságaik következtében a szikes vizek az általánosan elterjedt kontinentális sós vizeken belül határozottan elkülöníthető sajátos csoportot képviselnek. Több nagy kiterjedésű, változó vízborítású (mély és sekély) tó van közöttük, de döntő többségük sekély, lefolyástalan, többnyire időszakosan kiszáradó vizes élőhely

. Magyarul azonban – hidrológiai tulajdonságaiktól függetlenül – hagyományosan szikes tónak nevezünk minden szikes állóvizet. Ökológiai jelentőség A szikes tavak mint nyílt vizes élőhelyek anyagforgalma jelentősen eltér az igazi tavakétól: a Föld tavainak gyöngyszemei, a biodiverzitás megőrzése szempontjából kiemelkedő fontosságúak. A sekélyebbek rendszerint fenékig felkeveredőek, vizük a lebegő szerves és szervetlen részecskéktől zavaros szürkésfehér színű

. A szódás szikes tavak évi vízszintingadozása természetes körülmények között rendszerint igen nagy, a szikes vizek 2