A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

11. szekció: A vízmikrobiológia, ökotoxikológia időszerű kérdései - Törő Károly, dr. Törökné Kozma Andrea, OKI: Üledéktoxicitás vizsgálatának új lehetőségei

A toxikológia vizsgálatokkal tulajdonlépen az összes olyan anyag jelenlétét kimutathatjuk, amelyek valamilyen hatással vannak az élő szervezetre. A víz vagy üledék toxicitása a mérgezőképességét jelent (Felföldy 1984). Az 1990-es évekig leginkább csak a víztestekkel végeztek toxikológiai vizsgálatokat, és csak később kezdtek el az üledékekkel foglalkozni. Ennek következménye, hogy a tesztek nagy része ugyan az, mint amiket a vizekhez használtak, azzal a különbséggel, hogy a szilárd üledéket vízzel eluáltatták, és ezzel az oldattal végezték a teszteket. Ilyen módszer például a szilárd veszélyes hulladékra alkalmazott kirázásos módszert (MSZ 21978-9) Ezen a módon a tesztszervezetek (Daphnia, hal, alga, csíranövény) nem közvetlenül az üledékkel érintkeznek, hanem csak a létrejövő oldattal, így amely anyagok vízben nem oldódnak azokkal a tesztszervezetek nem is érintkeznek. Erre szokták alkalmazni az úgynevezett DMSO-s (dimetilszulfoxid) kioldást, amely során az elúcióhoz DMSO oldatot használnak, amely oldatba viszi az esetlegesen nem oldódó vegyületeket. Ennél biztosabb módszer, hogyha olyan tesztszervezeteket használunk, amelyek közvetlenül az üledékben élnek, azok részecskéik bejutnak a szervezetükbe, vagy közvetlenül érintkeznek testfelületükkel. Ilyen teszteket végeznek földigilisztával (OECD207), árvaszúnyog lárvával (OECD218) is. Az általunk kiválasztott teszt egy könnyen elvégezhető, egyszerű és olcsó vizsgálata az üledékeknek, de nemcsak erre lehet használni, hanem talajok, szennyvíziszapok vizsgálatához is. Sok más közvetlen érintkezésen alapuló teszthez képes nagy előnye az általunk alkalmazottnak, hogy az expozíciós idő csak 6 nap. Célkitűzés: Vizsgáltunk során 2 különböző üledékvizsgálati módszer érzékenységét hasonlítottuk össze. Az egyik egy hagyományos elúciós feltáráson alapuló ahol a tesztszervezet a Daphnia magna, a másik egy közvetlen érintkezésen alapuló tesz, ahol a tesztszervezet a Heterocypris incongruens. (Ostracodatoxkit F) Mindkét módszernél közös mérőszám a pusztulás százaléka a kontrollhoz képest, így ezeket közvetlenül is össze tudtuk hasonlítani. Az Ostracodtoxkit esetében a növekedésgátlást is tudunk detektálni, így bővebb információk alapján lehetett következtetni az üledék toxicitására. Ezen kívül az üledék toxikológia vizsgálaton kívül végeztünk víztoxikológaia vizsgálatokat is, az adott üledék feletti víztérből vett vízmintán. Anyag és módszer: A minták 2 vízfolyásból gyűjtöttük a Tiszából és a Kenyérmezei-patakból. A Tiszából valók elsősorban a Tiszaújváros közeléből származnak, míg a Kenyérmezei-patakból valók Dorog és Esztergom határából. A vizsgálat során 12 db üledékmintát dolgoztunk fel, 8 db a Tiszából 4 db pedig a Kenyérmezei-patakból származott. Az üledék vizsgálattal párhuzamosan vízvizsgálatot is végeztünk 8 esetben. Az első mintasorozatnál nem mi vettük a mintát, ezért ott a vizet nem vizsgáltunk, a többi üledéket mi vettük, így ott vízmintavétel is történt. Az víz-üledék arány mindkét vizsgálati módszernél 1:4 volt, így biztosítva az egyforma koncentrációt. Az Ostracodatoxkit F esetében ezt a koncentrációt az algaoldattal (zöldalgával kell etetni az állatokat a teszt alatt, ezt úgy érjük el, hogy indításnál minden plétbe algaoldatot teszünk az üledékhez) és a keltetéshez használt standardvíz oldattal értük el, míg a Daphnia tesztben átlevegőztetett csapvízzel hígítottuk az üledékeket. A Daphnia teszthez a minta-előkészítés, elúció az MSZ 21978-9 számú szabvány alapján történt. 2