A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
11. szekció: A vízmikrobiológia, ökotoxikológia időszerű kérdései - Reskóné Nagy Mária, Kiss Gábor, KDT KTVF, Törökné Kozma Andrea, OKI: A hévízi forrás-tó környezetbakteriológiai és környezethigiénés állapota
A vizsgálatokat a mikrobiológiai gyakorlatban alkalmazott eljárások szerint végeztük. A tenyésztéssel nyert csíraszámok kimutatásának módszerei: Aerob heterotrófok telepszám meghatározása (csíra- és spóraszám) a víz és az üledék natív és hőkezelt (MSZ EN 26461-2: 1994) mintáinak eltérő arányú hígításaiból lemezöntéssel (MSZ EN ISO 6222: 2000); Anaerob heterotrófok telepszám meghatározása (csíra- és spóraszám) a víz és az üledék natív és hőkezelt (MSZ EN 26461-2: 1994) mintáinak eltérő arányú hígításaiból lágy, thioglykolát tartalmú (Oxoid CM173 és 0,7% agar) magas agarban, anaerob körülmények közt, 1-2 napon át 22 °C-on inkubálva; Szulfitredukáló Clostridiumok telepszámának meghatározása (csíra- és spóraszám) a víz és az üledék natív vagy hőkezelt (MSZ EN 26461-2: 1994) mintáinak eltérő arányú hígításaiból lemezöntéssel Wilson-Blair lágyagarban (MSZ 318-27: 1986) 1 napon át 46 °C-on történő inkubálás után; Fekális szennyezettséget jelző baktériumok közül a Coliformok és Fekál coliformok csíraszámát az eredeti víz és üledék minták eltérő arányú mennyiségeiből membránfilteren (MSZ ISO 93081:1993), ill. MPN határhígításos módszerrel (MSZ ISO 9308-2:1993) vizsgáltuk. Az Enterococcusok csíraszámát az eredeti víz és üledék minták eltérő arányú mennyiségeiből membránfilteren (MSZ EN ISO 7899-2:2000), ill. MPN határhígításos (MSZ 318-27:1986) módszerekkel módszerekkel vizsgáltuk. A Pseudomonas aeruginosa csíraszám meghatározása az eredeti víz és üledék minták eltérő arányú mennyiségeiből membránfilteren (MSZ EN 12780:2003), ill. MPN határhígításos módszerrel szelenites dúsítóban történt. Az anyagforgalmi bakteriológai vizsgálatok közül az ammonifikálók, a deszulfurálók, a thioszulfátoxidálók, a fotoszintetizálók és a szulfátredukálók csíraszámát az eredeti víz és az üledék eltérő hígításaiból, MPN határhígításos módszerrel vizsgáltuk. Az ammonifikálók (aerob szervesanyag bontók) és a deszulfurálók (anaerob szervesanyag bontók) csíraszámának meghatározása peptonvízben (pepton 10g, NaCl 5g, 1000 ml deszt. vízben), a vizsgálat jellegének megfelelően aerob, ill. anaerob körülmények között történt. Pozitívnak azokat a leoltásokat tekintettük, amelyek 10 napon át 24 °C-on inkubálva a fehérjék bakteriális bontását ammónia, ill. kénhidrogén termelésével jelezték. Az előbbit Nessler-reagens hozzáadásával, a másikat ólomacetátos indikátorpapírral mutattuk ki. A thioszulfátoxidálókat Beinjerinck-táplevesben (Rodina, 1972) aerob körülmények között 25 o C-on 10 napig inkubáltuk. Az értékelés során pozitívnak tekintettük azokat a leoltásokat, amelyekben a bakteriális oxidáció végtermékeként keletkezett –SO 4 2– 1-2 csepp 1-5% BaCl 2 oldat hozzáadásával kimutatható volt. A fotoszintetizálókat Larsen táplevesben (Rodina, 1972) 25-30 napon át fényen 25 o C-on inkubálva anaerob tenyésztéssel vizsgáltuk. Az értékelést a kitenyészett baktériumok színe alapján, mikroszkópos megerősítéssel végeztük. A szulfátredukálók csíraszámát Van Delden táplevesben (Rodina, 1972) tenyésztettük. A leoltásokat 14 napon át anaerob körülmények között 25 o C-on inkubáltuk. A szulfátredukáló baktériumok növekedését jelző kénhidrogént ólomacetátos indikátor papír segítségével mutattuk ki. A becsült csíraszámot minden esetben a víz 1 ml mennyiségére, ill. az üledék 1g szárazsúlyára adtuk meg. A grafikus ábrázoláshoz a csíraszámok 10-es alapú logaritmusát használtuk. Parazitológiai vizsgálat során Giardia sp. és Cryptosporodium sp. ciszták és/vagy oociszták kimutatása 20 liter vízből szűréssel EPA (821-R-99-006 (1999), Method 1623) módszertana szerint történt. A Giardia ciszták vízmintából történő kimutatására az OKI Vízbiológiai és Ökotoxikológiai Osztályán volt lehetőség, mivel csak itt voltak meg a feltételek az immunomagnetikus és Giardia-specifikus ellenanyaghoz kötött FITC (fluoreszce-inizotiocianát) festési módszerrel történő kimutatására. 3
