A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

10. szekció: Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban - Nagy Zoltán, FETIKÖVIZIG: A Szamos folyó árvizeinek hatása a Tisza folyó Vásárosnaményi szelvényére, HEC- RAS 1D modell alkalmazásával

vízszinteket a mellékvízfolyások erősen befolyásolják. Amennyiben a mellékvízfolyáson levonuló árhullám torkolati (vízhozambeli) csúcsa találkozik a Tisza árhullámának (vízhozambeli) csúcsával, a mellékvízfolyás árvíznövelő hatása maximális. Ezek az együttes hatások felhívták a figyelmet az elmúlt és a jövőben várható események modellezésére, erre a HEC-RAS 1 dimenziós modellező program új lehetőségeket kínál e probléma tanulmányozásához. A Tisza és mellékvízfolyások felső határszelvényében indított modellezési árhullámok a korábban észlelt, valóságos (1970. 2001. évi) árhullámok alapján készültek. A Felső-Tiszán 2001. márciusban levonult nagy árvíz kialakulását, szokatlan méreteit, hevességét a három nap alatt lehullott területi átlag 132 mm eső és a mintegy 70 mm hóból származó olvadékvíz, valamint a vízgyűjtőterület felszínének téli időszakra jellemző, közepesnél kedvezőtlenebb állapota okozta. A folyó ukrajnai és romániai szakaszán, Rahótól Tiszabecsig, a tetőzések meghaladták az addig észlelt árvízszinteket (legnagyobb mértékben Rahónál: 75 cm-el). A folyó magyarországi szakaszán, Tiszabecs és Záhony között is LNV feletti szinteken (7-56 cm-el) tetőzött. Az LNV feletti vízállások időtartama 14-38 óra volt. Tiszabecs és Vásárosnamény között az eddigi legnagyobb vízhozamok következtek be. Ezen csúcsértékek ellenére a 2001. márciusi tetőző vízállások és vízhozamok még elmaradtak a folyó természet-földrajzi adottságaiból következő, lehetséges legnagyobb vízállásától és vízhozamától. 1. kép. A Szamos folyó torkolata A mellékfolyók közül jelentős hatással bír a Tiszára a Szamos folyó árhulláma, az 1970-es szamosi árvíznek az a legnagyobb tapasztalata, hogy a lefolyt árvizek magassága és tartóssága, az áradás hevessége felülmúlt minden eddigit és ez bármikor újra bekövetkezhet. Az első átfogó és műszakilag megfelelő árvízvédelmi tervet csak a XIX. század vége felé készítette a Vásárosnaményban székelő Folyammérnöki Hivatal. „Ha a Szamos árvizének Szatmár feletti kiöntései is megakadályoztatnak s a Szamos és Tisza árvizének tetőzésével Vásárosnaménynál a Kraszna árvizének tetőzése is találkozik, akkor az 1888. évi, mint a Szamos eddig jegyzett legmagasabb vizszineihez viszonyitva, a. szatmári mérczén 1888. évben jelentkezett 633 cm. legmagasabb, vizszin felett még 69 cm, a nábrádi mérczén ugyanazon évben jelentkezett 740 cm legmagasabb vizszin felett még 146 cm és a v.-naményi mérczén is ugyanakkor jelentkezett 900 cm. legmagasabb vizszin felett még 71 cm. vizszinemelkedés volna várható, azaz a várható vizállás.Szatmárnál 702, Nábrádnál 886 és V.-Naménynál 971 cm-t tehetne 0 pont felett.” Az 1970. májusi árvízkatasztrófa teljesen felborította a Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási 2