A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

9. szekció: A vízjog időszerű kérdései - dr. Nemes Gábor, KÖTI KTVF: Egyszerűsítési és gyorsítási lehetoségek a vízügyi közigazgatási eljárásokban

5

2. c) Szakhatóságok, a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet A vízjogi engedélyezési eljárások és a szakhatóságok kapcsolata, ha csupán az elmúlt 5 évet nézzük, akkor is igen változatos képet mutat. A 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet többszöri módosításon ment keresztül. A kérelemre indult elvi, létesítési és üzemeltetési engedélyezési eljárásokban a 2004. január 1. előtti időszakban az ügyfélnek kellett a szakhatósági állásfoglalást beszereznie. Ezen időpont után már a vízügyi hatóságnak. A bevonandó szakhatóságokra nézve taxációt nem alkalmazott a jogalkotó a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet hatályba lépése előtt. A jogszabálymódosítást követően ez változott, hiszen ügytípusonként konkrétan nevesíti azokat a jogszabály. A jogalkotó akarata minden bizonnyal egy egyszerű, átlátható szakhatósági kör meghatározása volt. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem valósult meg teljes mértékben, sőt a több nyilvánvaló jogalkotási hiba éppen ellenkezőleg hatott és problémákat szült, amelyeket szükséges lenne feloldani. Csak néhány példa: - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (továbbiakban: ÁNTSZ) teljes egészében kimaradt a csapadék és szennyvízzel kapcsolatos eljárásainkból, - az adott település helyi viszonyairól semmilyen információnk nem lesz, hiszen a jegyzőt még olyan szinten sem említi a jogszabály, mint az ÁNTSZ-eket, a jegyzők minden eljárásunkból kimaradtak, - a módosítás „az elvi vízjogi engedélyezési, a vízjogi engedélyezési, üzemeltetési és a vízjogi fennmaradási engedélyezési eljárásában” bevonandó szakhatóságokat említi (a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 32/E. § (3) bekezdés), ami a négy vízjogi eljárástípust hivatott nevesíteni, de a létesítési szó kimaradt, - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal három területen szakhatóság: elvi, fennmaradási eljárásokban, valamint mederkotrásban. A létesítési engedélyezési eljárásból kimaradt, pedig itt lenne a legfontosabb a bevonása. Miként lehet áthidalni ezeket a problémákat? A hatóságok közül, akit lehet a saját jogszabálya alapján keresünk meg, nem szakhatósági állásfoglalás megadása végett, hanem tájékoztatás, nyilatkozattétel végett. Példa erre a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Komoly bonyodalmak származhatnak abból, ha régészeti lelőhelyre vagy régészeti védőövezet területére, műemléki területre adnánk ki egy vízjogi engedélyt a Hivatal előírásai nélkül. Ezt elkerülendő a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése alapján megkeressük a Hivatalt és haladéktalan tájékoztatást kérünk arról, hogy eljárásunk a Hivatal működéséről szóló jogszabály hatálya alá tartozik-e vagy sem. A 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet az említetteken kívül még számos sebből vérzik, amelyeknek felsorolása nem cél e helyen, de zárásként egy téma még mindenképpen említést érdemel. Szakhatóságként nevesíti a jogszabály a felügyelőséget több földhivatali eljárásban (például termőföld más célú hasznosításánál), ahol a bevonás és közreműködés, illetve a szakkérdés tekintetében a „vízvédelmi terület” kategóriát határozza meg. Vízvédelmi területet egy jogszabály sem nevesít, definiál, amely komoly problémákat okoz a gyakorlati alkalmazásban.