A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

9. szekció: A vízjog időszerű kérdései - dr. Jászberényi Éva, OKTVF: A vízügyi közigazgatási perek tapasztalatai

A megyei bíróság a kirendelt szakértői vélemény alapján a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a „A Hévízi-tó védőidomának meghatározása” című VITUKI-MÁFI Zárójelentés nem minősül védőidom kijelölésének alapjául szolgáló dokumentumként, azt a szerzők sem tekintik annak. A Hévízi-tó gyógyforrásainak utánpótlódási és áramlási szakaszán nincs szabad vízkészlet. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályában fenntartotta. Kiemelte, hogy a jogerős ítélet megalapozott és jogszerű atekintetben, hogy a vízjogi engedély veszélyeztetné a vízkészlet védelméhez fűződő érdekeket. b) Az elsőfokú hatóság elutasította a Zalaszentmárton területén tervezett termálkút vízjogi létesítési engedély iránti kérelmét. A másodfokú hatóság helybenhagyta a döntést, mert a Hévízi-tó gyógyforrásainak utánpótlódási és áramlási szakaszán nincs szabad vízkészlet. A megyei bíróság szakértőt rendelt ki az ügyben. A szakértő arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tervezett vízkivétel nem gyakorol mennyiségi és minőségi változást a Hévízi-tó forrásának hozamára. A szakértő álláspontja szerint a Hévízi-tó védőidomának meghatározása” című VITUKI-MÁFI Zárójelentés elavult, annak verifikálása nem történt meg, így arra a hatóság nem alapozhatja a döntését. A megyei bíróság elfogadta a szakértő véleményét, álláspontja szerint a szakvélemény világos, nincs ellentmondásban a tényekkel, így nem indokolt más szakértő kirendelése, ezért az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte, és a másodfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy a fellebbezést ismételten el kell bírálni, és a perbeli szakvélemény alapján a termálkútra a vízjogi létesítési engedélyt ki kell adni. A megyei bíróság ítéletét az a) pontban említett bírósági döntés ismeretében hozta meg. 2. Vízjogi fennmaradási engedély – szennyvízcsatorna közcélúságának kérdése és vízvezetési szolgalmi jog Ipari park szennyvízének közcsatornába történő elvezetéséhez vízjogi fennmaradási engedélyt kapott az építtető Kft. A Kft. az építést követően a vízilétesítmény tulajdonjogát ellenérték nélkül átengedte az önkormányzatnak. Az elsőfokú hatóság közcélúnak minősítette a létesítményt, és az érintett idegen tulajdonú ingatlanok tekintetében vízvezetési szolgalmi jogot alapított. A másodfokú hatóság – a talajvédelmi szakhatósági előírások megsemmisítése körében - az elsőfokú határozatot megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A megyei bíróság az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Álláspontja szerint a csatorna nem közcélú létesítmény, mert kizárólag az ipari park szennyvízének elvezetésére szolgál, a lakosságnak közszolgáltatást nem nyújt. Utalt arra is, hogy a csatornázás nem kötelező önkormányzati feladat, a csatorna közelében tervezett ingatlanértékesítés és lakótelek kialakítás nem teremti meg annak közcélúságát. Ezen túlmenően a megyei bíróság jogszabálysértést állapított meg atekintetben is, hogy a vízvezetési szolgalmi jogot a hatóság kérelem nélkül, hivatalból állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy bár tény, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 8.§ (4) bekezdésében szereplő kötelező önkormányzati feladatok között a csatornázás nem szerepel, azonban a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. (Vgtv.) – perbeli ügyben hatályos - 4.§ (2) bek. b) pontja szerint a települési önkormányzat kötelező feladata a csatornázás. Az LB szerint a környezetszennyezés ilyen módon történő megelőzése alkotmányos és törvényes közösségi célnak minősül, amelyet az önkormányzatok a Vgtv. 7/A.§ (1) bek. értelmében agglomerációk keretében látnak el. Az LB álláspontja szerint a város területén keletkezett szennyvíz – legyen az lakossági, vagy ipari - elvezetését biztosító csatorna közcélú vízilétesítménynek minősül a Vgtv. 1. számú mell. 26/a. pontja szerint. Megállapította továbbá az LB, hogy vízvezetési szolgalmi jog csak kérelemre alapítható, hivatalból nem. Jelzem, hogy 8 évvel ezelőtt a megyei bíróság egy azonos tárgyú perben éppen azért helyezte hatályon kívül a hatóság döntését, mert kérelem hiányában nem alapított 5