A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
4. szekció: VÍZKUTATÁS, VÍZTERMELÉS, VÍZVÉDELEM - Horányiné Csiszár Gabriella, MIVÍZ Kft. : A miskolci karsztforrások vízbázisvédelme, paradox helyzetei
Miskolci karsztforrások védőterületén található szennyezőforrásokról összefoglalóan Miskolc város karsztos ivóvízbázisai rendkívül sérülékenyek. A sérülékenység egyrészt természetes, mely a földtani felépítésből adódik, másrészt pedig emberi tényezőktől függő, mégpedig azért, mert a vízbázis védőterületén emberek élnek és dolgoznak, ez különböző mértékben terhelik a környezetet, mivel az emberek környezettudatos magatartása is eltérő. A vízbázisok védőterületének egy része a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik, mégsem tekinthető természetes állapotúnak. Számos potenciális szennyezőforrás található rajta, melynek felmérésére, ellenőrzésére, megszüntetésére már számos tanulmány, terv készült. A szennyezőforrások körét és helyzetét nagyjából ismerjük, mégis a tényleges szennyezettség mértékét nem. A területen található bükki falvak (Répáshuta, Bükkszentlászló, Bükkszentkereszt, Kisgyőr egy része, valamint Miskolc közigazgatási területéhez tartozó területek, így Ómassa, Lillafüred), valamint az üdülőterületek (Hollóstető, Jávorkút, Bánkút, Rókafarm, stb) létező potenciális szennyezőforrások. Mi is jelenti a problémát. Egyrészt a településeknek nincs szétválasztott csapadékvíz elvezető rendszere, ezért nagy a csapadékok esetén túlterhelt szennyvízhálózat komoly szennyezőforrást jelent. A falvak eltérő százalékban csatornázottak ugyan, a rákötések száma igen eltérő. További probléma, hogy a hegyi falvak nem kaptak támogatást az üdülő területük csatornahálózatának kiépítésére, jelenleg is szennyvízgyűjtőket üzemeltetnek, melyek ürítésének az ellenőrzése szinte lehetetlen. A jelenlegi uniós pályázati lehetőségek sem biztosítják a védőterületen lévő üdülőterületek szennyvízhálózatának kialakítását, mondva, hogy indokolatlan haszonszerzésre adna jogot. Így viszont akár állandó bakteriális és nitrát szennyeződéssel lehet a jövőben is számolni. Jelenleg a közvetlen vízadó járatra történt akna kutas forrásfoglalásoknál a bakteriális fertőzést a vízmű klórozással védi ki, műszakilag biztosítva a klór behatási idejét. A hulladék, mint szennyező forrás, mint mindenütt az országban itt is problémát jelent. A településeken elszórtan mindenhol található. Nagy problémát jelent a falvak környékén, patakokban felhalmozódott, és újra termelődő hulladék mennyisége, mely szilárd kommunális, és veszélyes hulladék is. Az Északerdő Zrt. évente 1,5 millió forintot fordít a szemét elszállítására a pihenők, parkolóhelyek területéről. Ugyanígy az üdülőhelyek tulajdonosai, az egyes helyi Önkormányzatok, Zöld Egyesületek, és a Vízmű is mint üzemeltető nagy gondot fordít az időnként felhalmozódó hulladék eltakarításáról. A területen rekultiválandó szeméttelep Bükkszentkereszten van, a becsült mennyiség 5000 m3, valamint Kisgyőr szélén, mely csak érinti a kijelölt védőidomunkat. A Miskolci karsztforrásokra a legnagyobb veszélyt a szennyvízelvezetési probléma jelenti. Az előbbiekben is említett bükki falvak az 1970-es évektől egyre inkább üdülő faluvá alakultak. Problémát jelentenek az üdülők és erdészeti telepek, ahol a vezetékes ivóvíz ellátás nagyobb mennyiségű szennyvizet eredményez, illetve a kiskertes mezőgazdasági külterületek, amelyek az utóbbi időben egyre inkább belterületi használatúvá válnak (pl. Dimitrov-hegy) állattartással, intenzív kertészkedéssel, akár a telkeken belül fúrt kútból vett vízhasználatokkal. Szennyező forrást jelentenek még a pihenőházak, ifjúsági táborok, erdészházak, ahol nincs vezetékes víz, általában fúrt kútból, vagy forrásból oldják meg az ivóvizüket, és űrgödrös árnyékszékeket, valamint emésztőket használnak. A védőterületen jelenleg két szennyvíztisztító üzemel, Szentléleken, és Répáshután, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Bánkúti tisztítóüzemet sem. A karsztos vízbázis területén mezőgazdasági szennyezőforrás az állattenyésztéshez és ezen belül is a trágya nem megfelelő kezeléséhez, tárolásához kapcsolódik. Az állattartás egyrészt a falvakban szétszórtan jelentkezik, másrészt az állattartó telepekhez, így a Csipkéskúti ménes, illetve annak Nagymezői nyári szállása, a bükkszentkereszti Orosz-kúti lovastanya, vagy a Garadna völgyi istálló köthető. 4
