A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
5. szekció: VÍZELLÁTÁS, VÍZKEZELÉS - Bethlendi András, BME GTK, Füstös András, BDL Kft.: Vízközmű beruházások finanszírozása tegnap és ma. Megfelelő finanszírozási háttér kialakításának a feltételei
Sokszínűség ugyanakkor stabilitás a működési és tulajdonosi forma terén Mind működési, mind tulajdonosi forma szempontjából többféleség jellemezte a vizsgált időszakot. Leggyakoribb működési forma a részvénytársasági volt. Általában maga a város, illetve község, vagy lakóik váltak a helyi vízmű cégek tulajdonosaivá, így tartották „helyi kézben” az ivóvízellátást. Például Győrött a helyi polgárság ellenállása miatt nem adtak „idegeneknek” a koncessziót, hanem a létrejövő Győri Vízvezetéki Részvénytársaság első részvényesei a polgármester, illetve neves városi polgárok voltak. A szövetkezeti és társulati formára is találunk példát a II. Világháborút megelőzően, melyek szintén helyi kezdeményezésre jöttek létre. Vízmű szövetkezetre példaként hozhatjuk a balatonboglári és a rákosligeti vízműveket. 1925-ben Túrkevén létrejött közcélú vízmű volt az első társulati formában épült és üzemeltetet vízmű hazánkban. Hévíz vízművét is társulat építette 1934-36 között. Tulajdonforma tekintetében a leggyakoribb a közösségi (városi, községi) volt. E mellett találunk több magán vízmű céget is. A magáncégek jellegzetes részét képezik a bányák, gőzmalmok, melyek melléktevékenységeként végeztek közüzemi vízszolgáltatást (SalgóTarjáni Kőszénbánya Rt., Magyar Általános Kőszénbánya Rt., Rimamurány-Salgó-Taijáni Vasmű Rt.). A II. Világháborút megelőző időszakban csak egy állami tulajdonban és kezelésben működő vízműről tudunk: Wekerle-lakótelep részére az Államkincstár által finanszírozott és fenntartott vízmű (1919-ben helyezték üzembe). Ez a vízmű a Budapest és Kispest között létesített lakótelepen kívül Kispest, Pestszenterzsébet, később Csepel, Soroksár és Pestszentlőrinc lakossága számára biztosította a közműves vízellátást. Sajátos, apátsági tulajdonban volt Tihany község első vízműve. Kiszámíthatóság a helyi szabályozásban Mivel a vízművek többsége közösségi tulajdonban állt, a szabályokat hatósági előírások tartalmazták. Akkoriban korszerűnek számító rendeletekben részletesen meghatározták a vízszolgáltatásokkal fellépő jogi, gazdasági és műszaki problémákat, a vízhasználatot, a vízmű kezelését, oltalmát és felügyeletét. A szabályrendelet nagyon lényeges része volt a pénzügyi megalapozottság biztosítása, melynek legfontosabb eleme a megfelelő díjszabályzat kidolgozása és jóváhagyása volt, hiszen a vízművek megépítését általában bankhitelből finanszírozták. Az éves törlesztés összege a kölcsön összegétől, kamatozásától és futamidejétől függött, melyet az üzemeltetés költségével együtt a vízdíj bevételből kellett fedezni. A közösségi tulajdonú vízművek esetében a bevétel biztosítása érdekében a szabályrendeletben kötelezték a vezeték mentén lévő ingatlan tulajdonosokat a víz bevezetésére, ezzel együtt a lakó és mellékhelyiségek alapján kivetett átalány vízdíj megfizetésére. Nemcsak a házi bekötéssel ellátott tulajdonosok számára volt kötelező a vízdíjfizetés, hanem a vezetékkel nem rendelkező utcák háztulajdonosait is kötelezte az előbbiekhez képest csökkentett összegű átalány. A közkifolyók 250 méteres körzetében ellátottnak tekintették lakókat és vízdíjfizetésre kötelezték őket. Az előbbit erősítette az 1913. évi vízügyi Törvény, mely kimondta a vezetékes vízhasználat elsőbbségét más egyéb vízhasználattal szemben. 4
