A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
7. szekció: A VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS - Blaskovics Gyula, KO-HANZA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.: Duna – kór, a természetvédelem csődje
természeti állapotukat mindmáig megőrző folyók. A Környezetvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárának 1999-ben született állásfoglalásában megfogalmazottak szerint folyóink legnagyobb értékét azok az élőhelyek adják: ahol a folyó még természetes módon önmaga alakítja medrét és a mederalakulás dinamikája még élő valóság. A szabályozatlan folyóban éppen az a fő érték, hogy épít és rombol egyszerre, partokat hord el és zátonyokat épít, fenntartva ezzel egy értéket, védelemre érdemes tájat, élővilágot. Ilyen folyók Európában gyakorlatilag csak nálunk találhatók, ezért azokat európai unikalitásokként kell kezelnünk, megtartások minden más érdeket megelőz. Ez a vélemény az eddigi lefolytatott számtalan eljárásban alapozta meg a természetvédelem vétóját, sokszor betűszerinti hűséggel ismételve a fentieket. A középszakasz jellegű magyarországi folyók meanderezésének fenti védelme elgondolkodtató, - talán el is fogadható lenne, de kérdéses, hogy ez az ősi jelenség valóban ilyen idillikusan működik- e még ? Az utóbbi ötven évben ugyanis egyre több helyről és több szakterületről egybehangzó panaszt hallani, folyóink medre folyamatosan mélyül, a folyómeder mélyülését követi a folyó vízszintje, ezért megindult a folyót kísérő zöld területek és vizes élőhelyek kiszáradása, egyre nő a folyómenti, természetvédelmi oltalmú ártéri nemzeti parkok veszélyeztetése. Ezzel párhuzamosan egyre erőteljesebb a civil zöldmozgalmak és a hivatalos természetvédők követelése a folyamat megállítására, ilyen célú beavatkozások megtervezésére, kivitelezésére. Megoldás még nem született. Megoldás kulcskérdése a jelenség okozójának megtalálása. Tévesnek, a valóságtól elrugaszkodottnak tartom a természetvédelem kiinduló állapotmeghatározását. Nem igaz, hogy folyóink még őrzik természetes ősi állapotukat. Magyarország teljes területe a Duna folyó vízgyűjtőjére esik. Trianon óta minden jelentősebb folyónk külföldön ered, felső szakaszuk más országok fennhatósága alatt áll. Nem vitatható tényállás, hogy ezek teljes belépcsőzése az elmúlt fél évszázad alatt megtörtént. Csak példaként: a Duna ausztriai szakaszán teljes kiépült a 11 fokozatú kaszkádrendszer, vízerőműveinek együttes teljesítménye közel 22 MW. Sorolhatnánk tovább a Dráva, a Mura, a Vág és az összes többi külföldi mellékfolyót, belépcsőzésük már vagy megtörtént, vagy a közeljövőben befejeződik. Egy duzzasztómű, mint a folyószabályozás történetének legfejlettebb megoldása többcélú létesítmény: árvízvédelmi, vízkészletgazdálkodási, meder- és partvédelmi, hajózhatósági, jóléti- és turisztikai célok mellett villamosenergia termelésre is lehetőséget teremt. Az utóbbi években e célok fontossági sorrendjében jelentős változás tapasztalható. Míg korábban a villamos energia termelés mellékes körülmény volt, mára elsődlegessé vált. Ma már elsősorban energiatermelés céljára létesítenek duzzasztóműveket. Általános érvényű szabályként lehet megállapítani, ha valahol villamosenergia termelői kapacitás megteremtésére vagy bővítésére van szükség, ott elsődlegesen vízerőműven gondolkodnak, csak a vízenergia potenciál véges volta miatt épül klasszikus hőerőmű és atomerőmű. Jó példa erre a Nagymarosra szánt vízturbinák esete. Ausztriában népszavazás döntött arról, hogy atomerőmű helyett vízerőmű épüljön a még szabad, Bécs alatti Duna-szakaszon. Így települtek vízturbináink a 173 MW-os Freudanaui vízerőműbe és termeltek az osztrákoknak az elmúlt tíz év alatt 10 370 gigawatt óra villamos energiát kereken 200 milliárd forint értékben. Honnan származik és milyen hatással van a kivett energiatömeg a folyók ősi, természetes állapotára? A kérdésre a víz természetbeni körforgásával együttjáró energetikai körfolyamat vizsgálata adja meg a választ. 2
