A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
6. szekció: SZENNYVÍZELVEZETÉS ÉS -TISZTÍTÁS - Szalbóczky Pál, ENGEO Bt.: A Keleti-Bükk preventív vízminőségvédelmi igényei
BEFEJEZÉSÜL Kistérségi szennyvízgazdálkodási kérdésekben jártas mérnök számára nyilvánvaló, hogy a Keleti-Bükk szennyvízkezelési hibáinak és hiányosságainak megszüntetése egészségügyi, vízkészletgazdálkodási és energiatakarékossági szempontból olyan jelentős feladat, amit csak, „központi segítséggel” készülő pályázatokkal lehet megoldani. Mivel a korszerű és energiatakarékos, de ugyanakkor természetközeli szennyvízkezelés Répáshutától Bükkszentkeresztig egységes megoldást és üzemeltetést kíván, nem lehet az egyes önkormányzatokra, üdülőtelep tulajdonosokra, ill. kezelőkre hagyatkozni. Ettől a témától sokkal kisebb társadalmi jelentőségű fejlesztésekre is írnak ki pályázatokat nap mint nap. A másik pályázati téma a Miskolc közigazgatás területére eső bükkszentlászlói és Ómassa- Garadna-völgyi szennyvízkezelések teljeskörű és mérnökileg szakszerű megoldása. Ezirányba már lépett a Város. Javaslatom a Vándorgyűlés Ajánlásaiba: az évtizedeken keresztül jól bevált gyakorlatnak megfelelően a Magyar Hidrológiai Társaság ajánlja fel segítségét a két pályázat műszakitermészettudományos vonatkozásainak, tartalmának kidolgozásához. Nyújtson segítséget a tervezéshez, kivitelezéshez, mivel az előadásban felvázolt feladat ugyan nem nagy volumenű, de igen szerteágazó: nagy gyakorlatú vízépítő mérnökök, szennyvíz technológusok, agrár mérnökök, erdő mérnökök, hidrogeológus mérnökök, villamos mérnökök, mikrobiológusok, limnológusok, együttműködését igénylik. A nagy tervező irodák felszámolása miatt egy ilyen összetételű munkaközösség csak szakmai, társadalmi szervezet keretében hozható össze. (Ez a „fejlett nyugaton” is bevett szokás: egyedi nagy munkákra, alkalmi tervező irodát hoznak létre „Nemzeti Vállalat” címen). Amennyiben a Keleti-Bükk szennyvíz gazdálkodási problémáit rövid időn belül nem tudjuk preventíven megoldani, akkor az elszennyeződő vízbázisoknál a jóval költségesebb és bizonytalanabb kimenetelű passzív vízminőség védelmet kell kiépíteni, és gyakoribbá válhatnak a vízszolgáltatási korlátozások is. Mindez - ebben a közismerten kedvezőtlen szociológiai és gazdasági környezetben - a lakosságot súlytó vízáremelkedésekhez vezet. Emlékeztetőül: az 50-60-70-es években vissza-visszatérő katasztrofális vízhiányok sújtották ezt a vidéket. Ekkor is, a kiváló szakember gárdával rendelkező tervező irodák és kutató intézetek mellett a Hidrológiai Társaság igen aktívan, terepi munkát is felvállalva segítette az időszakos vízhiányok enyhítését. Ehhez kívánok: Jó Szerencsét! A téma súlyához képest igen rövid előadási idő miatt, a táblázatokat és ábrákat kihelyezzük a részletesebben érdeklődők számára. Az elhangzottak alátámasztására félszáz fényképet vetítenénk, akár a szekcióülést követően is, vagy apendrive-ról áttölthetők. Tervezzük, hogy az előadás teljes anyagát később, a Szennyvíz szakosztály egy szakülésén ismertetjük és megvitatjuk. Még egy megjegyzés: a javasolt olcsóbb természet közeli megoldások alkalmazása kétségkívül ellenkezik a szokásos tervezői megoldásokkal, üzemeltetői eljárásokkal. Félő, hogy ezzel is úgy járunk majd, mint a térségben, a 80-as évek közepén javasolt „átmeneti ivóvízellátások” gravitációs helyi vízbeszerzési elképzeléseivel... 13
