A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
5. szekció: VÍZELLÁTÁS, VÍZKEZELÉS - Veres József, Deák Éva, Kató Csaba, FETIKÖVIZIG: Az ivóvízminőség-javító program előkészítésének tapasztalatai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Vízbázis A vízművek vízjogi üzemeltetési engedélyei és vízkitermelési adatok alapján azt mondhatnák, hogy a vízművek a felmerülő igényeket ki tudják elégíteni, sőt jelentős többlet kapacitás áll rendelkezésre. A kutak állapotát vizsgálva azonban azt tapasztaltuk, hogy az engedélyezett állapothoz képest a kutak tényleges vízadóképessége lecsökkent, sok az üzemen kívüli használhatatlan kút. A biztonságos vízszolgáltatás elengedhetetlen feltétele, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű vizet adó tartalék kutak álljanak rendelkezésre. A tervezés során a vízbázis oldal minden egyes vízműnél vizsgálatra került, ahol szükséges új kút létesítése került betervezésre. Minőségi oldalról nézve a kitermelt víz minősége alapvetően meghatározza a megvalósítandó vízkezelési technológia beruházási és üzemeltetési költségét. Ebből kiindul vizsgálatra került, hogy a jó mennyiségi és minőségi adottságokkal rendelkező vízművekről történő átadással kiváltsuk a bonyolult vízkezelési technológiát és költséges üzemeltetést igénylő vízműveket. Meglévő vízkezelési technológiák állapota A meglévő technológiai elemek műszaki állapotát koruk és az üzemeltetés színvonala határozta meg. Azoknál a vízműveknél, ahol a folyamatos karbantartást, az elhasználódott technológiai elemek (szivattyúk, szerelvények, légfúvók, kompresszorok és vegyszeradagolók) cseréjét időben elvégezték, a fejlesztés során a meglévő technológiai elemek felhasználhatók és vegyszeradagolással új szűrők beépítésével a kívánt cél elérhető. Azoknál a vízműveknél, ahol az alacsony mértékű díjak és/vagy a nem megfelelő üzemeltetői hozzáállás következtében a technológia teljesen leromlott, a kívánt cél elérése érdekében szinte a teljes technológiát ki kell cserélni. A tervezés előkészítésének egyik neuralgikus pontja volt a meglévő szűrők állapotának megítélése. A szűrők felújítása, a töltetcserék dokumentálása nem volt megfelelő, feltételezhető, hogy ezek a munkálatok kevés kivételtől eltekintve elmaradtak. A tervezés során a megmaradó szűrők felújításának előirányzását szükségesnek látjuk. Az alacsony, magastárolók tekintetében általánosságban elmondható, hogy a szerelvények és bekötővezetékek cseréje szükséges. A kis vízművek esetében felmerült problémaként a kedvezőtlen nyomásviszonyok kezelése és tűzivíz biztosításának szükségessége. Általánosságban elmondható, hogy az irányítástechnika és az automatizáltság a térségben üzemelő vízműveknél alacsony színvonalú. Technológiák átvizsgálása és az üzemeltetőkkel történt egyeztetések során előtérbe került a régi energiafaló szivattyúk cseréje, irányítástechnika beépítése és automatizálás. 3.2.3. A technológiai fejlesztések költsége A megvalósíthatósági tanulmányokban kidolgozott műszaki megoldások költségigényének meghatározása mind a technológia, mind a hálózat vonatkozásában fajlagos költségek segítségével történt. A fajlagos költségek használatát elfogadhatónak tartottuk a technológiával nem rendelkező vízművek esetében. Azoknál a vízműveknél, ahol nem szükséges a teljes technológia kicserélése a költségek egyedi mérlegelés alapján kerültek meghatározásra. A megvalósíthatósági tanulmányok készítésének műszaki szakmai felügyelete során többször észrevételeztük, hogy a tervező konzorcium által használt fajlagos költségek mértéke nem reális, a térségben jellemző árszintnél lényegesen magasabb. A túlságosan magas beruházási költség miatt az amortizációs költségek irreálisan megnövekednek, ami óhatatlanul a díjakban fog megjelenni. A magas beruházási költségek egy másik kedvezőtlen hatása az Önkormányzatok által biztosítandó önerő vonatkozásában is megmutatkozott. Az Önkormányzatok és az Üzemeltető szervezetek részéről is igényként merült fel a beruházási költségek csökkentése. 10
