A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
1. szekció: VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Kravinszkaja Gabriella, KÖDUKÖVÍZIG, Pappné Urbán Judit, Varga György, VITUKI Kht.: Gondolatok a Balaton vízháztartásának múltjáról, jelenéről és a lehetséges éghajlatváltozás hatásaival befolyásolt jövőjéről Kravinszkaja Gabriella Pappné Urbán Judit Varga György
13. ábra. A Balaton évi természetes vízkészlet-változásának sokévi (1921-2007) átlagtól való összegzett eltérése (mm) A 13. ábra szerint az 1921-1931 között a tó évi természetes vízkészlet-változásában a sokévi átlaghoz képest sem számottevő hiány-, sem számottevő többlet-halmozódás nem volt megállapítható. Az 1932 és 1935 között bekövetkezett hiány-halmozódást követően 1945-ig az átlaghoz viszonyítva jelentős természetes vízkészlet-változás-többlet halmozódás mutatkozott. Az 1946-1962 időszakot ismét meghatározóan a természetes vízkészlet-változás- hiány halmozódása jellemezte, amelyet 1963-1966 között erőteljes többlet-halmozódás követett. 1967 és 1987 között a sokévi átlaghoz képest sem számottevő hiány-, sem számottevő többlet-halmozódás nem volt megállapítható, az 1988. évvel kezdődő időszakot - 1995-1999 kivételével - a természetes vízkészlet-változás-hiány számottevő halmozódása jellemezte. A Balaton lefolyása A Balaton vízszintjének (vízkészletének) operatív szabályozása egyetlen helyen, a siófoki vízeresztő zsilipnél történik. A Balatonból történő leeresztés mindig is a legerőteljesebb emberi beavatkozások közé tartozott, melyet az érvényben lévő üzemelési engedélyek szabályoztak. A szabályozási szintek többször változtak, melynek politikai, gazdasági-társadalmi, műszaki és hidrológiai okai is voltak. Az 1921 óta rendelkezésre álló adatsor (14. ábra) szerint a leeresztés sokéves átlaga 575 mm/év. A legnagyobb leeresztés (1791 mm) 1965-ben történt, 2000 májusától 2005. augusztusig leeresztés nem volt a tóból. 12
