A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
4. szekció: VÍZKUTATÁS, VÍZTERMELÉS, VÍZVÉDELEM - Bucsi Szabó László, Gyenes Gáborné, HÁROMKŐ BT.: Környezetvédelmi program a Gömör-Tornai karszt vízbázisainak védelmére
Az alkalmazott geofizikai módszerek Az alkalmazott geofizikai módszerek: vertikális elektromos szondázás, fajlagos elektromos ellenállásméréssel és sokelektródás szelvényezés. Könnyű kivitelezhetősége miatt a széles körben elterjedt Vertikális Elektromos Szondázást (VESZ mérés) használtuk a leggyakrabban. A VESZ módszer lényege a következő: A rétegzettség mélységi követésére a vertikális elektromos szondázás - Schlumberger féle szimmetrikus gradiens elrendezésű változatát használjuk, mivel a gyakorlatban jól bevált és automatizáltan értékelhető. A gyakorlatban ez a szondázási módszer a legelterjedtebb. A szondázáshoz Diapir -10R mérőműszer, megfelelő 4 elektróda, kellő hosszúságú kábel és 2-3 segéderő szükséges. Az észlelést mérnök és/vagy gyakorlott technikus végzi, a segéderők a kábelt mozgatják, és az elektródákat szúrják be a talajba. Az A és B jelű elektródákon betáplált tápáram hatására a kőzetben kialakuló potenciáltér változását az M,N mérőelektródák segítségével számjegyes kijelzésű, automatikus működésű, alacsony frekvenciás, kvázi egyenáramú műszerrel mérjük. A geometriai tényező beállítása és közelítő PS kompenzáció után indítjuk a mérést. A kapcsolómű a kimenő árammal és k-val arányos referenciafeszültséget juttatja az A/D konverterbe, majd számítja az elektromos ellenállást, a jól ismert p=k*AV/I összefüggés alapján, ahol k az elektródák helyzetétől függő geometriai tényező, AV az M és N mérőelektródákon megjelenő feszültség, I a tápáram nagysága. A tápelektródák távolságának növelése hatására az áram mélységi behatolása megnő, így egyre mélyebbről kapunk jelet a kőzet elektromos ellenállásáról, közvetve a kőzet minőségéről. A vertikális elektromos szondázások szokásos rétegszerű értékelését Marquardt- féle egy dimenziós inverzióval, számítógéppel végeztük. Ezek a geoelektromos- földtani szelvények a következőkben láthatóak lesznek.. Sokelektródás (multielektródás) ellenállásmérés Az egyenáramú ellenállásmérés során, két elektródán keresztül áramot vezetünk a földbe, és két másik elektróda között mérjük az áram hatására létrejövő potenciálkülönbséget. Ezekből az értékekből, és a négy elektróda egymáshoz mért távolságából kiszámolható az úgynevezett látszólagos fajlagos ellenállás, ami egy meghatározott térrészre jellemző egyfajta átlagos érték. E térrész nagysága az elektródák közötti távolságtól függ. Az elektródákat általában egy egyenes mentén helyezzük el. A jobboldali rajzon látható, úgynevezett Wenner-elrendezés esetén az elektródák közötti távolság állandó. A terítés szélein helyezkednek el a tápelektródák (C1 és C2), középen, pedig a potenciálelektródák (P1 és P2). Minél nagyobb az elektródák közötti távolság (1a, 2a, 3a, ... ) annál nagyobb a vizsgálatba vont térrész vízszintes és függőleges irányban. A mért érték a potenciálelektródák felezőpontjára, azaz a terítés közepére vonatkozik. 2
