A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Vári Dezső, FETIKÖVIZIG: A Beregi belvízrendszer fejlesztési koncepciója vízháztartási szemléletű vízrendezési megoldások alkalmazásával
A párolgási viszonyok vizsgálatához, figyelembe kell venni a lehetséges (potenciális párolgást) és a tényleges (effektív) területi párolgást. A területi párolgást az evapotranszspiráció szinonimájaként értelmezzük. A térségben 1930-tól állnak rendelkezésre a hidrometeorológiai műszerkertben (Nyíregyháza-Napkor) elhelyezett párolgásmérő kádaknál mért adatok. A lehetséges (potenciális) párolgást a megbízhatóbbnak minősített nyíregyházi "A" típusú párolgásmérő-kád adatai alapján becsültük. Az évi javított közepes párolgás 766 mm, amiből a nyári félévre 722 mm jut, vagyis lehetséges párolgás 94%-a. A hideg (XI-III) időszakban kádpárolgás mérés nincs, tehát az éves összegzésnél figyelembe vett érték 0 mm. A sugárzási egyenlet alapján számított "maximális párologtató képesség", Nyíregyházán 865 mm és ebből 781 mm (90%) a nyári félévben párolog el. Az OMSZ Agrometeorológiai Osztálya által elvégzett számítások alapján, a potenciális párolgás sokévi átlaga 934 mm, amiből a nyári félévre 737 mm (79%) jut. Ezen, közreadott adatok szerint a leghidegebb hónapokban is van párolgás. Mindezekből valószínűsíthető, hogy a nyíregyházi párolgásmérő-kád alapján becsült átlag, 100-170 mm-el kevesebb a valósnál. A legnagyobb mértékű párolgás a nyár folyamán és ezen belül júliusban volt, 16%. Ha a három módszerrel számított lehetséges párolgás nyíregyházi átlagát 855 mm-el vesszük figyelembe, akkor a potenciálishoz képest évente a szabad vízfelszínen 280 mm vízhiányt mutathatunk ki. Pálfay-féle aszályossági index (PAI) az egész mezőgazdasági évet egyetlen számértékkel jellemzi, és egyaránt kifejezi a párolgási (hőmérsékleti) és csapadékviszonyokat, mégpedig a növények időbeni változó vízigénye szerint, sőt a talajvízszint helyzetére is tekintettel van. Minél nagyobb az aszályossági index értéke, annál súlyosabb aszályt fejez ki. Az aszály küszöbértéke PAI=6,0. Az ennél nagyobb értékekre az elmúlt évszázad megfigyelései alapján a következő fokozatokat állították fel: 6-8 mérsékelt aszály, 8-10 aszály, 10-12 súlyos aszály, 12-nél nagyobb mutatószám esetén rendkívül súlyos aszály. A térségben a legközelebbi állomás, amelyre meg lettek határozva az aszályossági indexek a felső-szabolcsi Kisvárda, itt a sokévi átlagos PAI érték 4,73. Megállapítható, hogy 13 évben (6%) volt mérsékelt aszály és 4 évben (19%) aszály. Súlyos, illetve rendkívül súlyos aszály a Beregi belvízrendszer területén az elmúlt 7 évtizedben nem volt. A legnagyobb aszályossági indexek: 1953-ban (PAI=9,70), 1994-ben (8,88), és 1959-ben (8,70) volt A talajvízszintek alakulását, kutak adatai alapján lehet vizsgálni, amelyek lehetnek külterületi és befolyásolt belterületi kutak. A magyarországi országos törzshálózathoz tartozó rendszeresen észlelt talajvíz kutak száma 4, ezek: Barabás 49. sz. (1955-től észlelik), Csaroda 50sz. (1937), Gulács 52sz. (1955), Beregsurány (53sz. 1955) (2. táblázat) 4. táblázat Talajvíz kutak jellemző adatai(FETIKÖVIZIG) Település Kút szám Törzsszám jellemző talajvízszintek (cm) Maximális vízszintingás Átlag Maximum Minimum Barabás 49 001593 364 144 480 336 Csaroda 50 001594 265 64 553 489 Gulács 52 001596 219 51 383 332 Beregsurány 53 001597 414 140 532 392 Az átlagos talajvíztükör szint, a terep felszínhez viszonyítva 2-5 m mélységben található (4. ábra). A talajvíz szintjének évi ingadozása átlagosan 50-100 cm, de szélsőséges helyzetben lehet ennek 9
