A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Vári Dezső, FETIKÖVIZIG: A Beregi belvízrendszer fejlesztési koncepciója vízháztartási szemléletű vízrendezési megoldások alkalmazásával
levezetését is. Ekkor változtatta meg nevét a Beregmegyei Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatra. Az 1874-ben elkezdett munkákból azonban -fedezethiány miatt - mindössze a Csaronda medrének néhány átvágása készült el. A belvízkárok miatti mind sűrűbb panaszok miatt a Közmunka és Közlekedésügyi Miniszter 1879-ben utasította a Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatalt a beregi ártér belvíz-szabályozási tervének elkészítésére. A munkák 1881-ben elkezdődtek, s az 1888-as ár- és belvízi tapasztalatok felhasználása érdekében tett módosításokkal, 1896-ig tartottak. Ezzel a mai rendszer gerince elkészült. Elkészültek azok a műtárgyak is, amelyek a töltésezés révén lefolyástalanná vált területekről a belvíz levezetését voltak hivatva megoldani. A Beregben a legnagyobb létesítmény a Tiszaszalkánál 1884-ben faragott kőből megépült zsilip 2,5 m nyílással, 11,2 m3/s vízszállító képességgel, és az 1929-ben épült, 6,4 m3/s névleges teljesítményű Diesel meghajtású belvízátemelő szivattyútelep a Szipa főcsatornán. 1892-ben a Csaronda főcsatorna és a Szipa főcsatorna csatlakozásánál épült az ún. Vámosatyai osztózsilip, mely a Szipán érkező belvizek egy részét, 5,2 m3/s-ot (a szivattyútelep megépítéséig zsilipzárás idején a teljes vízmennyiséget) a Csaronda főcsatornába engedi. A Szipa, Csaronda és a Makócsa főcsatornákba csatlakozó csatornák torkolatára csőtiltókat építettek be. Az trianoni béketárgyalások után a csatornahálózatból 91 km maradt magyar területen. A 156 km mellékcsatornák megépítésére 1917-1956 között került sor. A Tisza magas vízszintjeinél a Tiszaszalkai szivattyútelep csak kis teljesítménnyel üzemelt. A zsilipnél jelentős szivárgások voltak, melynek csökkentésére a Szipán ellennyomást kellett biztosítani. Mindezek együttesen a környező területek elöntését és a belvízlevezetés elhúzódását okozták. A problémák megoldására új zsilip (12 m3/s áteresztőképességgel) és új szivattyútelep (2x3,5= 7,0 m3/s teljesítménnyel) épült 1980-ban. Az 1970-es években a tervezett komplex melioráció befogadói feltételeinek biztosítása érdekében a Szipa, a Makócsa, a 19.sz (Hete-fejércsei cs.) és a Gulácsi oldalág csatornákon nagyobb arányú mederbővítésre és mélyítésre került sor, jelentős hosszakon G-idomos fenékbiztosítás beépítésével. A tervezési területtel közvetlenül határos és jelentős hatással bíró Szipa főcsatorna Csaroda alatti szakaszán közel egy m-es fenékszint süllyesztést hajtottak végre, melynek hatására a belvizeket a mezőgazdasági termelés igényeinek eleget téve a korábbihoz képest lényegesen alacsonyabb szinten, és ezáltal lényegesen kisebb károkozással lehet azóta levezetni. Fenti munkálatok elvégzése óta új fejlesztésekre nem került sor. 2.3 A mai belvízrendszer jelenlegi állapota A Beregi belvízrendszer területén lévő 07.05.sz belvízvédelmi szakasz öt öblözetre tagolható. Az Egercse, a Barabási és a Kaszony-Bótrágyi csatornák eredetileg a Csaronda öblözethez tartoztak, azonban ma már ukrán területen folynak a Csarondába részben közvetlenül, részben közvetve. A továbbiakban két öblözetre osztjuk: 3
