A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Körösparti János, Bozán Csaba, Halászati és Öntözési Kutatóintézet: A földárjás területek vízgazdálkodási problémái

esetben hatékonyan és gazdaságosan megoldható lenne. Ehhez azonban ismerni kell a legveszélyeztetettebb területeket, és mérlegelni kell milyen mértékben lehet előre jelezni azokat a hidrológiai helyzeteket, amelyek a meteorológia hatásokkal együttjelentős káros víztöbblet kialakulásához vezethetnek (70. ábra).

10. ábra: Hunyát átszelő holtmeder (Fotó: Dr. Bagi László)

A pontos előrejelzés fontos gazdasági tényező lehet, hiszen a feltörő vizek kártételét technikailag megakadályozni nem tudjuk, de a megfelelően felkészített létesítményekkel és agrotechnikával jelentősen tudjuk a tartósságot csökkenteni. A jövőbeni földárja eredetű belvízkárok mérséklése érdekében a területi vízrendezést más alapokra kell helyezni, hiszen a meglévő szivattyú kapacitás növelése, fejlesztése nem jelent megoldást.

Hatékonyabb meliorációs beavatkozások és a létesítmények rendszeres karbantartása- fenntartása mellet szükség van egy, a belvízi veszélyeztetettséghez jobban alkalmazkodó területhasználatra is. A kül- és belterületi tervezésnél figyelembe kell venni azokat a területeket, ahol a földárja előfordulása jelentős. Meg kell fontolni, hogy az aktív használatból ezeket a területeket kiváltsuk, és esetlegesen a természetvédelem gondjaira bízzuk, hiszen az Alföld jelentős vizes élőhelyeinek fennmaradásában is jelentős szerepe van a felfakadó vizeknek. Ha összevetjük az előfordulási térképet (5. ábra) a védett területek térképével (11. ábra), akkor jelentős területi egyezések fedezhetőnk fel a fokozottan védett területek és a földárja felbukkanása között (pl.: Kardoskúti Fehér-tó, Szabadkígyósi puszta, Cserebökény)

8