A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)
A belvizek összegyűjtését és elvezetését összesen 201,25 km belvízcsatorna biztosítja, melyből 51,73 km ÉKÖVIZIG kezelésű. ÉKÖVIZIG kezelésű csatornák: Északi övcsatorna; Ively-ér; Peres-ér; Prügyi-főcsatorna; Taktaközi-főcsatorna A Taktaköz felszíne a hegyvidék felől az alföld felé lejt, illetve a Tiszai öntéshátak közelében újra emelkedik. Az öblözet legmélyebb területe a Sajó torkolatánál található (92 - 98 mBf). A Taktaköz mikrodomborzatára az alföldi szikes hátakon kívül az árvízi, valamint a lefűződött holt medrek, fattyú ágak a jellemzők. A lefűződött holtmedrek nagy számban fordulnak elő, területi kiterjedésük meghaladja a 600 ha-t. A múlt század közepéig, a Tisza szabályozást megelőzően a Taktaközt szinte állandóan, vagy az év nagy részében víz borította. A Bodrog és a Sajó torkolata között nagyon csekély volt a Tisza esése és a Sajó a magával hozott hordalékból valóságos küszöböt emelt a Tisza mederben, árvízkor pedig a Tisza alacsonyabb partszakaszain a vízár jobbról a Takta közét borította el. Belvizek eseténjól kirajzolódnak a régi medervonalak. Ezeken a területeken rendszeresen megjelenik a belvíz, valamint átnedvesedik a talaj. A Taktaközben az erdőtalajokat a Ramann-féle barna erdőtalajok képviselik, a legjobb termőképességű csernozjomok részaránya mintegy 14%. A réti talajok teszik ki közel a terület felét (46%), emellett a fiatal öntéstalajok 20% nagyságúak. A szolonyeces (szikes) talajok 14%-ot képviselnek. Összességében megállapítható az, hogy a talajoknak csak kisebb része jó termőképességű. Az Észak - Alföld flórajárásába tartozik a terület természetes növényzete. Jellegzetes mezőgazdasági termelés nem alakult ki: a cukorrépa mellett, mely az utóbbi években visszaszorult, a kiesett területeken zöldségfélék és dohánytermesztés történik. A Taktaköz éghajlata mérsékelten szárazföldi (atlanti és mediterrán hatásokkal), az Alföldétől némileg kisebb aszályhajlammal. Az utóbbi évtizedben megnőtt a kiugróan magas nyári csapadék szeszélyes területi eloszlásban, ugyanakkor elsősorban ősszel aszályhelyzet is kialakult több ízben. Az évi napfénytartam 1900-1950 óra (téli félév 500-550 óra, nyári félév 1400- 1450 óra) Éves csapadékátlag 540-590 mm. Az éves minimum 350 mm, az éves maximum 850-900 mm közötti. A 24 óra alatt lehullott csapadék éves maximuma átlagosan 35-40 mm, az abszolút maximumok 60-90 mm között voltak. A hótakarós napok száma 35-40 közötti, hosszabb teleken 70 napos maximum is előfordult. Hótakaró vastagsága 5-15 cm, 15-30 mm víztartalommal. Kiugró vastagságú hótakaró alakult ki 1978. januárjában és 1999. februárjában. A terület ariditási tényezője 1,0 és 1,2 között van. Az éves talajvízszint ingadozás 30-250 cm. A Tiszalöki vízlépcső duzzasztása ~8 m-es az addigi vízállás minimumokhoz képest. A part menti 1-1,5 km-es sávban hat a duzzasztás jelentősen a talajvízszintre. Tiszalök alatt a Kiskörei Vízlépcső hatása egyre fokozódik. 22
