A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)
megkezdte a hegyaljai patakok és vízfolyások levezetését szolgáló Takta-csatorna szabályozási munkálatait. 1888-ban a Tiszán minden addiginál magasabb árvíz vonult le, melynek szintje Tokajnál elérte a 872 cm-t. Bár az 1888. márciusi árvíz a taktaközi szakaszon gátszakadás nélkül vonult le, az addig megépített töltések sem jelentettek kellő biztonságot, s magasparti átömlések voltak Kis- Tokaj alatt 1,0 km, a jobb parti Eszlári-erdőnél 5,0 km, és a kenézi apró gátakon kb. 1,0 km hosszban, helyenként 30-50 cm-es vízmagassággal. A védvonalfejlesztés az 1888-as árvízszintek fölött 1,0 m magassági biztonság előírásával történt, illetve került kialakításra többszöri töltés erősítés eredményeként. A koronaszélesség 3,0-4,0 m, a vízoldali rézsűhajlás 1:3, a mentett oldali rézsű hajlása 1:2 volt. Ahol a töltésmagasság a 2,0 m-t meghaladta, ott a mentett oldalon padkás szelvény épült, az NV alatt 1,0 m-rel, 3,0 m-es szélességgel. A védtöltés építésekkel párhuzamosan Tokajtól a Sajóig 1890-91-ben 5 átvágás történt. A Tokaj és a Sajó torkolat közötti Tisza szakaszon a sodorvonal hossza a szabályozás előtti 94,64 km-ről 40,010 km-rel rövidült . Az új átvágások hossza 12,8 km volt. Ezt követően épült ki a Takta bal parti töltése, a Takta jobb parton pedig új töltésszakasz épült Taktaharkánynál. Ekkor került sor a Sajó régi torkolata felett a régi Tisza (ma Takta) medrének áttöltésére az önműködő szerkezetű Kesznyéteni árvízkapu beépítésével. A Takta védtöltések koronamagassága az árvízkapu felett a Takta nagyvizének számított magasságához igazodott. 1895. évben a Takta bal parti védtöltésbe a tiszalúci Holt-Tisza csatlakozásánál két kapuval bíró zsilip építéséről döntöttek. 1895-ben kezdtek foglalkozni a belvizek rendezésével is, s a társulat megnevezése "Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat"-ra változott Debrecen székhellyel. 1901-ben az országban 16 folyammérnöki hivatal és 9 vízépítési felügyelőség működött. A taktaközi terület vízügyi felügyeletét ekkor is a Sátoraljaújhelyi M. Kir. Folyammérnöki Hivatal látta el. Övcsatorna jelleggel 1907-1911 között épült meg a Takta-csatorna szakasz - melyet a Szerencs-, Gilip-, és Harangod-patakok vizei táplálnak - a hozzátartozó védtöltésekkel és az első tervek szerinti műtárgyakkal. Ennek már a szabályozást követő években látható eredményei voltak, de még mindig fennállott a belvizek levezetésének problémája. Ehhez a munkához súlyos időben, 1914-ben fogtak hozzá, de ekkor még eredményes munkát nem tudtak végezni. Az 1919. évi árvíz Tokajnál 860 cm-es szinttel vonult le, melyet követően a töltéseket helyenként tovább erősítették. 11
