A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Pócza Sándor István, ÉKÖVIZIG: Árvízvédekezés a legjobb gyakorlat dokumentum szellemében a taktaközben (célok, alapok és módszertani ajánlások)
ÁRVÍZVÉDEKEZÉS A LEGJOBB GYAKORLAT DOKUMENTUM SZELLEMÉBEN A TAKTAKÖZBEN (célok, alapok és módszertani ajánlások) PÓCZA SÁNDOR ISTVÁN ÉKÖVIZIG 1. Bevezetés, témafelvetés, feladat meghatározás és célkitűzés Az árvíz a manapság az ún. „modern időkben” is vezető okként szerepel a természeti katasztrófák listájában. A Föld lakosságának ~ 10%-át veszélyeztetik különböző visszatérésekkel az árvizek. Jelentősek az ezek által okozott gazdasági veszteségek, azonban természetesen legfájóbb az emberi életek elvesztése. Egy ENSZ vizsgálat szerint 1947 és 1970 között a természeti katasztrófák miatt meghalt egymillió ember 15%-a árvizek miatt vesztette az életét. Magyarországon fél évszázad alatt elődeink elvégezték a Tisza szabályozás legfontosabb feladatát az árvízmentesítést és a lecsapolást, tért nyitva az érintett országrész gazdasági fejlődése számára. Az Alföld jelentős részének gyakori elöntését megszüntető „verítékes honfoglalás” túlnyomórészt a nagytáj egész népének az érdekeit szolgálta, ha nem is teljesen azonos mértékben. Az árvizektől védett területeken a fejlődésnek indult gazdaság kárérzékenysége megnőtt és már nem kívánta eltűrni az igen gyakori árvízi elöntésekből keletkező károkat. A ma is létező árvízvédelmi rendszer alapjait megteremtő csaknem fél évszázados munkát követően 1895-ben vonult le a Tiszán az első olyan nagy árvíz, amelynél már csak mérsékeltebb károk keletkeztek. Minden nagyobb árvíz újra meg újra előtérben helyezte az árvízmentesítés és az árvízvédekezés fontos kérdéskörét. Azonban ennek az ellenkezője is igaz: hosszabb árvízmentes időszakban - így 1981 után is - lassan megcsappant az érdeklődés vizeink iránt. 1998. novemberéig csaknem három évtized telt el az 1970-es árvízi katasztrófa óta. Magyarországon az árvíz - amennyiben a víz a töltések között marad - nem tekinthető katasztrófának, mivel: ■ kisebb, vagy közepes árvízzel 2 - 3 évenként ■ jelentőssel 5 - 6 évenként ■ és 10 - 15 évenként rendkívüli árvizek kialakulására számolhatunk. Alig több mint két év alatt 1998 novembere és 2001. márciusa között négy méltán rendkívülinek tekinthető árhullám vonult le a Tiszán. 1
