A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Mrekva László, AXIÁL Kft: Reziliencia kutatás a városi árvízgazdálkodásban, a „COST C22”munkaprogram bemutatása
3. ábra. árvízi kockázatkezelési keretterv (főbb beavatkozások) (Chapman, 2006) 2.5. VÁROSI KÖRNYEZETBEN TÖRTÉNŐ ÁRADÁS A városok a termelésre és lakosságra összpontosítanak és nyújtanak néhány nyilvánvaló előnyt a vidéki településekhez képest. Ezek közül sok alacsony költségvetéssel rendelkezik ahhoz, hogy biztosítani tudja a megfelelő ivóvízellátást, a megfelelő szennyvízcsatorna hálózatot kiépítettséget, a hulladékgyűjtést, a távközlést, az oktatást, a megfelelő egészségügyi ellátást stb. Másfelől a háztartások koncentrálódása, a kereskedelmi és ipari eredetű hulladékok jelentős környezetvédelmi és egészségügyi problémákat okoznak a városlakók számára, melyek esetlegesen a vízmozgások révén továbbterjedhetnek. A városi vízkörforgás legfontosabb fázisait mutatja be az alábbi 4. ábra. A múltban a tervezés hiánya következtében a városok bővülése révén azok a víziutak szomszédságában lévő legjobb minőségi termőföldeket foglalták el. Ennek az eljárásnak a eredményeképpen a jelen helyzetben a városokban mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, ahol a szegényebb de nagyobb szegmense a lakosságnak kedvezőtlen körülmények között él, mert mást nem engedhetnek meg maguknak. A városok magasabb fekvésű területein legálisan élő, ezt a kiváltságos helyzetet élvező embereknek az árvízvédekezéshez történő anyagi hozzájárulása nagyon gyakran alacsonyabb annál, amit valójában megengedhetnének, miközben ezzel hozzájárulnak a városi árvízproblémák súlyosbodásához. A városoknak folyamatosan fejleszteni szükséges minden a vízzel kapcsolatos létesítményeit és minden „városi” jellegű vizet a legközelebbi befogadóba kell vezetni. Miközben a természetes, zavartalan áramlási feltételek az áradó folyóvíznek köszönhetően romlanak. A városi vizek elvezetésének problémái határozottan megsokasodnak azokon a helyeken ahol a szenny-és esővíz közös csatornába folyik, és ez magas befogadói vízszint esetén a betorkollásoknál esetleges visszafolyást eredményez. Az sem ritka, hogy az árvízvédelmi gátak között szokásos árvízvédekezési intézkedések zajlanak, miközben vészhelyzet közeli állapot alakul ki egyidejűleg a gátak mögött, ahol az összekeveredett szenny-és csapadékvíz elárasztja a pincéket vagy a lefolyó rácsokon keresztül az utcára kerül. 6
