A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
1. szekció: VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Háfra Mátyás, KÖTIKÖVIZIG: A Tisza-részvízgyűjtő vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés jelenlegi helyzete és kihívásai
A TISZA-RÉSZVÍZGYŰJTŐ VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS JELENLEGI HELYZETE ÉS KIHÍVÁSAI HÁFRA MÁTYÁS KÖTIKÖVIZIG 1. ELŐZMÉNYEK A Víz Keretirányelv (VKI) bevezetése alapvetően meghatározza az ágazat közép és hosszú távú stratégiáját és ki fogja kényszeríteni annak saját arculatának kialakítását is. A kötelező bevezetése hazánkban is jelentős változásokat eredményezett és fog eredményezni. A jogharmonizáció során hozott rendeletek, jogszabályok alkalmazása kötelező, melyeket lehetőleg a hazai vízgazdálkodási sajátosságok figyelembe vételével kell a gyakorlatban átültetnünk. A jogszabályokban nevesített és a felesőséggel kijelölt intézmények így jelentős kihívás előtt állnak, hiszen a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket előírt tartalomban és minőségben 2009. december 22-ig kell elkészíteniük. A vízgazdálkodással foglalkozó területi szervezeteknél jelenleg még csak az előkészítő adatgyűjtési munka indult meg, elemző és értékelő munka még nem. Legfőképpen ez a céltudatos egységes tervezési munka irányításának hiánya miatt alakult így. A vizigek (a kijelölt felelősei) a tervezési alegységek és részvízgyűjtők vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítéséért. A feladatok jelentősek, olyanok, melyek volumene és komplexitása az eddigitől (vízgazdálkodási és biológiai szempontú szemlélet alkalmazása, közakarat érvényesítés, nyilvánosság, stb...) jóval eltérőbb. Jelentősen meghaladják a többi érdekelt területi szervek ehhez szükséges kapacitásait. Külső szakértők, tervezők nélkül a meghatározott feladatokat nem lehet már határidőre elvégezni. A feladat nagyságát az jellemzi, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek a vízgyűjtő területek sajátosságait is figyelembe véve egységesnek kell lennie, melyeket térségekként, régiókként is, a társadalom minden résztvevője számára is el kell fogadtatni, a céloknak és fejlesztéseknek közmegegyezésen kell alapulni, melyet a tervezés során akár többször iterálva, de alkalmazni kell. Nehezítő körülmény, hogy eltérőek a tervezésben részt vevő tervező szervezetek strukturáltsága, az érdekeltek hozzáállása, ismerete és gazdasági-pénzügyi lehetőségeik is. A VKI céljai és a benne meghatározott feladatok egyértelműek, ezeket komolyan kell vennünk, hiszen az ország az Eu tagságával ezt is vállalta. A szankciók, pedig komolyak. Az előttünk álló feladatok jelentős mértéket öltenek. A munka elkezdődött, azonban megállapítható, hogy területi szinten ez a munka még közel sem egységes. Az idő előre haladtával pedig egyre inkább látható, hogy nem lesz alapos, nem lehet részletes és nem is lesz a távlati a vízgazdálkodás arculatát is meghatározóan megtervezve. Az eltelt előkészítő munka során, a területen beigazolódott, hogy a vízgazdálkodási problémákkal küzdő önkormányzatok a kérdést evidenciaként kezelik, partnerként keresik a megoldást. Ezeknél ezért nem lehet az igényeket egyszerűen az asztal alá söpörni. Igen is, le kell menni önkormányzati szintre. Az érvelésnek és meggyőzésnek alaposnak kell lenni, mert csak ebben az esetben tudunk gyors és eredményes lenni a tervezés során. Ellenkező esetben nem lesz közmegegyezés. A nagy térségi vízgazdálkodást ezek összhangjával kell kialakítani. A tervek különböző szinten történő jóváhagyása csak ebben az esetben érhető el. Az országos vízgazdálkodási kérdések tekintetében is látható, hogy azért érkezik kevés hozzá szólás, mivel az önkormányzatok távolinak érzik a benne felmerült vízgondotokat, nem alulról építkezően terveződött. Nem láthatók még belőle a számukra képződő gazdasági, vagy egyéb előny.
