A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: A Lónyay-főcsatorna torkolati műtárgy megvalósítása, első üzemelési tapasztalatok
munkák eredményeképpen az állóvizekben gazdag Nyírség területén csak néhány viszonylagosan állandó jellegű tó maradt, azonban aszályosabb években ezek közül is többet a kiszáradás fenyeget. A vízjárást az éghajlati, természetföldrajzi jellemzők mellett jelentősen befolyásolta a csatornarendszer fő befogadójának vízjárása, mivel a Tisza nagyvizek idején jelentősen visszaduzzasztott a Lónyay-főcsatornába. A Lónyay-főcsatornán lefolyó vízhozamokat jelentősen befolyásolják, a 7 víztározó, a vízkivételek és a vízkiadagolások is. Aszályos időszakban a Lónyay-főcsatorna vízét bizonyos szakaszokon öntözési célból betározzák és a vízfolyás tározóként működik. A jelenlegi lefolyási viszonyok tehát mesterséges úton jöttek létre, és lényegesen megváltoztatták a terület vízháztartását. Létrejött egy új vízháztartási egyensúly, melyben a lefolyás alakulása fontos szerepet játszik. A lefolyásértékek az éghajlati, vízföldtani, geológiai, valamint a területhasznosítási tényezők mellett, nagymértékben függnek a részvízgyűjtőkön létrejött csatorna sűrűségektől és mindenkori mederállapotoktól. Csapadékos, nagyvízi években a vízhozamok 2-2,5-szer nagyobbak, a kisvízi években pedig 3-7-szer lehetnek kisebbek a sokévi átlagnál. A csatornamedrekben lefolyó víz, döntően felszín alatti eredetű (60 -70%) és csak kisebb részben származik felszíni lefolyásból (3040%). Esős években a felszín alatti táplálás részaránya 40% alá eshet, de aszályos években elérheti a 85%-ot is. Az évi tetőző vízhozamok alapján számított maximális fajlagos vízhozamértékek 11,5 l/s km2 (Vajai (III. sz.) ff. - Kántorjánosi) és 26,0 l/s km2 (Vajai (III. sz.) - ff. Laskod) között változnak. Szélsőségesen csapadékhiányos években a száraz nyári hónapokban a Lónyay- főcsatorna és az egyéb csatornák medre kiszáradt. A vízfolyások mindenkori vízhozamai függnek a víztározók üzemeltetésétől, a vízhasználatok pillanatnyi alakulásától és egyéb befolyásoló tényezőktől. A főcsatornák víztározók alatti szakaszain a vízjárás számottevően befolyásolt. A feltöltések időszakaiban itt kisebb, leürítéskor a természetesnél nagyobb vízhozamok és vízállások jönnek létre, tehát a vízjárás éven belüli menete átrendeződik. Az elkészített hidrológiai tanulmányok általános és főleg nagyvízi (belvizes) időszakaira is vonatkozó főbb következtetéseket a következőkben lehet összefoglalni:- A lefolyásértékek az éghajlati, vízföldtani, geológiai, valamint a területhasznosítási tényezők mellett, nagymértékben függnek a részvízgyűjtőkön létrejött csatorna sűrűségtől és mederállapotoktól, illetve a víztározók alatti szakaszokon a tározók üzemeltetésétől.- A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjéről sokévi átlagban a lehulló csapadékmennyiség (577 mm) 7%-a folyik le.- A 2087 km2 területről egy közepes évben, a főcsatorna 80 millió m3 vízmennyiséget vezet a Tiszába.- A Lónyay-főcsatorna tiszai torkolati szelvényében 2,44 m3/s a közepes vízhozam, ami 40 mm lefolyási magasságnak felel meg.- Csapadékos, nagyvízi években a vízhozamok 2-2,5-szer nagyobbak, a kisvízi években 3- 7-szer kisebbek a sokévi átlagnál.- A rendszeres vízhozamnyilvántartás (1963) óta eltelt majdnem négy évtizedben két nagyvízi és két kisvízi időszak volt. Ezek az időszakok a csapadéknál is megfigyelt mintegy 14 éves ciklikusságot mutatják. 3
