A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

8. szekció: VÍZÜGY, KOMMUNIKÁCIÓ - dr. Kozák Péter, ATIKÖVIZIG, Lőrinc Ferenc, RTL Klub, Szimicsku László, TV2: A kommunikáció jelentősége a 2006. évi árvíz során a szegedi árvízvédekezésben

Védelemvezető - végre egy hiteles hírforrás

Mikor éppen minden rendben megy a városban, mindenki teszi a dolgát, egyszer csak - mint derült égből a villámcsapás jön valaki. Kék kabátban, karszalaggal, kitűzővel, kezében tervrajzok, dosszié. Talán Mózes újkori megjelenése a már papírra nyomott revidiált tízparancsolattal sem okozhatott volna nagyobb elképedést, mint az ő megjelenése.

Védelemvezető, a bűvös szó nem volt ismeretlen, de az már igen, hogy azonnal készségesen elmondta, hogy mi történt az elmúlt hetekben, napokban, órákban, percekben, sőt másodpercekben. Értelmezte a döntéseket, elmagyarázta, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, milyenek lesznek a várható következmények. Csodájára járt mindenki, mikor mindezt nem csak reggel nyolc és délután négy között, hanem később is tudta, sőt még éjszaka sem igen lehetett zavarba hozni. Pesti szerkesztők akarták azonnal megtudni a telefonszámát, hogy élő műsorban is próbára tegyék felkészültségét, és lássatok csodát, kiállta a próbát: tájékozott volt és hiteles, naprakész és pontos, és ami a legfőbb, tudott beszélni is.

Megjelenése rögtön végett vetett az „Amerikából jöttem, mesterségem címere” szintű játéknak, melyben az újságírók a gátakon tett intézkedésekből, a lerakott homokzsákok számából és a helyiek válaszreakcióiból találgatták, hogy éppen mi történik, és ez most jó-e vagy sem. A védelemvezető felbukkanása éppen időben történt, mert ekkor már elharapódzott a kétely és a találgatás az újságírók és a városlakók között is, az ellenőrizetlen, gyakran kétértelmű és éppen ezért félrevezető információk miatt. Mikor egy rádió bemondta, hogy a határ túloldalán átszakadt a gát és a Tisza Szeged felé tart, csaknem pánik lett a városban. Ekkor volt a legfontosabb a hiteles hírforrás, így még időben és csírájában sikerült elfojtani a rémület és fejetlenség magját. Ezzel bebizonyosodott, hogy a védelemvezető bevetése a tájékoztatási feladatokba jó döntés volt.

Találgatás és rohangálás helyett a tudósítók így mindig mindenütt időben ott lehetettek, és ezért - szokatlan módon - még olyan tudósításokra is jutott a szűkös időből, hogy hány szúnyogriasztó vagy éppen napvédő kenőcs kell a gátakra és hogy Juci néni hatszáz palacsintát sütött szomszédaival, mert valaki két homokzsák röptetése közt azt merte mondani hangosan, hogy még éhes.

Tetőzés - katasztrófa vagy turizmus?

A Tisza árad, a védelemvezető védekezik, a tudósító tudósít. Már-már azt hihetnénk, hogy minden rendben megy. Arra ekkor még senki sem gondolt, hogy a víz emelkedése a betonpartfal túloldalán ennyire rendületlen és megállíthatatlan lesz. Ahogyan a városiakat korlátozó intézkedések sorban követték egymást, a belvárosba hordott homokzsákok számával egyenes arányban nőtt az igaz lokálpatrióták adrenalin-szintje. Mert ekkor már jól látszott, hogy a várost komoly veszély fenyegeti. Amint a víz sorra döntötte az évszázados rekordokat, úgy települtek a műholdas-televíziós-közvetítős autók és a tartalék tévéstábok a Tisza partra. Már a külföldi televíziókból is a szegedi árvíz folyt, sorra rendelték az átjátszásokat. A partmenti szálloda tetőteraszán a sok kamerától, monitortól és mikrofontól már kávézni sem lehetett.

Ahogy sorra megteltek a betonpartfal közeli épületek pincéi Tisza vízzel, úgy váltotta fel a semmitmondó kíváncsi politikusok hadát az egyre több vízügyi szakember, köztük több nyugdíjas is. Abból is látszott, hogy egyre nagyobb a gond, hogy a védelemvezető egyre kevésbé ért rá, és egyre nagyobb tervrajzkupac volt a kezében, bár ennek ellenére szinte folyamatosan kiszolgálta a kíváncsi újságírók népes táborát. Több, rég feledésbe merült csatornáról és pincéről pont ekkor derült ki, hogy egyáltalán van, ráadásul épp a legrosszabb 4