A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - dr. Kovács Gábor, ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete: Mikrobiális vízigiéne a Vízbiztonsági Tervek (WSP) koncepciójának tükrében; új monitorozási rendszerek bevezetésének lehetőségei
1 ARDRA csoport E. coli (99%) 2 ARDRA csoport Enterobacter hormaechei (98%) 2. táblázat. Az ARDRA csoportok 16S rDNS szekvencia-analízisének eredményei Az eredmények tanúsága szerint a vizsgált izolátumok kb. 30%-ban nem E. colinak bizonyultak Ennak tükrében a szabvány több ponton is revizióra szorul. Hasonlóan problémás Pseudomonas aeruginosa meghatározására szolgáló MSZ EN ISO 12780:2003 szabvány is. A szabvány által leírtakat követve a Pseudomonas fluorescens-putida csoportba tartozó baktériumok egy része tévesen Ps. aeruginosaként adható ki. Egészében elmondható hogy az ivóvíz bakteriológiai szabványok gyengeségei elsősorban ott ütköznek ki, ahol taxonómiai igényű fajmeghatározás a cél, ezért az erre vonatkozó szabványok mindenképpen finomításra ill. újragondolásra szorulnak. A modern gyorstesztek ill. molekuláris diagnosztikai eljárások bevezetésének lehetőségei Mára tisztán látszik hogy a ivóvíz szolgáltatás teljes folyamatára kiterjedő mikrobiológiai minőség ellenőrzés és monitorozás terén a” klasszikus” vízhigénés vizsgálatok elégtelenek. A módszerek felsorolására és részletesebb ismertetésére egy korábbi dolgozatban már sor került, ezért e módszerek jelentőségét esősorban a Vízbiztonsági Terv mikrobiológiai vonatkozásában kerül tárgyalásra. A molekuláris diagnosztika képzi a metodikai fejlesztések fő irányvonalát. Mára az E. coli, Enterococcus faecalis, Pseudomonas aeruginosa kimutatására gyakorlatban is használtató módszerek állnak rendelkezésre. A fajra jellemző molekuláris „ujjlenyomat” szekvenciák szelektív fel szaporításán és azonosításán alapuló módszerekkel 4-6 órán belül eredményt lehet kiadni! E módszerek jelentősége elsősorban a vízkitermelés-kezelés-elosztás folyamatában kijelölt ellenőrzési pontok mikrobiológiai monitorozásában van. Szemben a bevett módszerek 2-3 napos időtartamával, a szükséges intézkedések megtételére igen rövid idő alatt sor kerülhet, így a rendszer-menedzselés sokkal szorosabbá és sok esetben költségkímélőbbé válhat. A részletesebb közösség elemzésen alapuló vizsgálatok, mint például a denaturáló gradiens gélelekroforézis vagy T-RFLP költség és időigényesebb eljárások ezért a rutin monitorozásra jelenleg kevéssé alkalmasak. Szerepük lehet azonban a vízbázisok mikrobaközösségének feltárásánál és az elosztóhálózat mikrobiológiai történéseinek időszakos nyomon követésénél is. Segítségükkel a vízbázis, kezelési technológia és vízelosztó rendszer sajátosságaihoz adaptált mikrobiológiai monitorozási sémák dolgozhatóak ki. Végül de nem utolsósorban e módszerekkel lehetővé válik a vízzel terjedő vírusok vizsgálata is. A vízzel terjedő vírusok jelentőségét csak az elmúl 5-10 évben kezdték felismerni. Az újabb vizsgálatok igazolták, hogy a vízbázis szennyeződése, majd a szennyezés megszűnése után a fekál-indikátor baktériumok 3-5 nap, míg a vírusok csak 10-15 nap után tűnnek el a vízhálózatból (Pommepuy, 2006). A vírusokkal kapcsolatos rutin vízminőség vizsgálatokra célszerű a patogén vírusok tételes kimutatása helyett a bakteriológiához hasonló indikációs rendszert kidolgozni. Erre fekál-indikációs szempontból jelenleg az Adenovírusok látszanak a legalkalmasabbaknak. Végül beszélnünk kell a molekuláris módszerek korlátairól is. Ennek fő oka a mennyiségi kimutatás nehézségeiből adódik, bár a Real-time PCR-re alapozott módszerek ígéretes eredményeket hoztak. A másik ok a szabványosított módszerek hiánya. Evvel kapcsolatban azonban elmondhatjuk, hogy az európai nagy viziközmű üzemeltetők körében már megkezdődtek a szabványosítási törekvések 5
