A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
7. szekció: VÍZBIOLÓGIA - Kiss Gábor,KDTKTVF: A Balaton hosszú távú algavizsgálata és a medencénkénti vízminőség összehasonlító elemzése az algaösszetétel többváltozós elemzésével 1995-2004 között és 2006-ban
3.3. Öt és tíz éves átlagértékek alapján Egy adott mintavételi helyen belül majdnem véletlenszerű, hogy a tíz év során melyik évben mértünk maximum, ill. minimum értékeket (5-7. ábra). Hogy mennyire vigyázni kell az adatösszevonásokkal, jól példázzák az öt és tíz éves algabiomassza átlagértékek bemutatott grafikonjai. Külön-külön ábrázolva az első (1995-1999) és második öt év (2000-2004) származtatott eredményeit (5-6. ábra), majd együtt a tíz évet (1995-2004), mintegy számtani átlagként adódik a kapott grafikon (7. ábra). Mindeközben az első, ill. második öt év jellegzetességei elmosódnak, nem szembeötlőek, akár már el is hanyagolhatóak. Az átlagszámolás sajátosságaiból kiindulva: csökkennek a különbségek, nőnek a hasonlóságok. Emiatt nagyon megfontoltan kell kezelnünk az átlagokkal való adatelemzést. Ha nem áll módunkban az eredeti adatsorokkal dolgozni (hatalmas nagy és több szintű hálós adatszerkezetek miatt), akkor nincs más hátra, mint olyan mértékű adatredukciót végrehajtani, mellyel még éppen egzakt elemzéseket tudunk végezni, elfogadható, sőt kielégítő szakértői szinten. Erre teszünk kísérletet a következő fejezetben. 4. Többváltozós statisztikai elemzések 1995-ben öt eltérő algamintázatú víztájat (nem víztestet!) különíthettünk el (8. ábra), adott hasonlósági szinten: a Siófoki- és a Keszthelyi-medence mellett a Zala-torkolat valamint a Szigligeti-medence-Györök együttes ill. egy hosszan elnyúló csoport (a Szigligeti-öböltől a Füzfői-öbölig!). Ebben a felsorolásban talán az utóbbi a legfurcsább. Tény, hogy 1994-ben volt a Balatonon eddig az utolsó nagy algavirágzás (kl-a: 100-150 pg/l, Cylindrospermopsis raciborskii dominancia). A rákövetkező években egy nagyságrenddel (!) kisebb klorofill-a értékek mellett több alkalommal tapasztaltunk ún. inverz klorofill-a trendet, azaz Siófoknál magasabb értékeket mértünk, mint Keszthelynél. A C. raciborskii csak hírmondóként volt jelen. Ellenben jellemző volt ekkor a nagy testű kovaalgák (Surirella spp.) valamint az 1960as évek jó vízminőségére jellemző Ceratium hirundinella relatíve nagyszámú előfordulása is! Ez a kép 2000-re jelentősen megváltozott (9-10. ábra). Több elkülönülő víztáj jellemezte ekkor a tavat. A hagyományos medencék (S, A, K) mellett a Zala-torkolat, a Szigligeti-öböl, a két keleti öblözet (Fz, Fr) valamint a Szigligeti-medence két környező ponttal kiegészítve (R, Gy) képezett egy-egy csoportot. Az algaösszetételre újra a változatosság volt a jellemző. Jelen volt ugyan a C. raciborskii, de nem dominánsan. Ugyancsak jellemző volt néhány kék- (Lyngbya limnetica, Gomphosphaeria pusilla), kova- (Cyclotella comta, Nitzschia acicularis), zöld- (Scenedesmus quadricauda, Oocystis parva), barázdás alga is (Ceratium hirundinella, Cryptomonas reflexa). 2002-re ez a túlzott heterogenitás megszűnt, a csoportok száma ötre csökkent (11. ábra). Maradt tisztán a Zala-torkolat, a Szigligeti- és a Siófoki-medence. A Keszthelyi-medencéhez kapcsolódott a Györöki és a Szigligeti-öböl pont. Továbbra is maradt egy hosszan elhúzódó csoport (Révfülöp-Akali-Füredi-öböl-Füzfői-öböl). Az algaösszetétel 2000-hez képest, a variancia vizsgálat során nem mutatott lényeges eltérést. 2004ben a 2002-es csoportok nem változtak, sem számban, sem összetételben (12. ábra). Csupán az érdemel említést, hogy az Akali és Révfülöp pontok „közelebb kerültek” - 8 -
