A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
6. szekció: VÍZÜGYI KOMMUNIKÁCIÓ - Vona Titusz, Lovas Attila, KÖTIKÖVIZIG: A 2006. évi Közép-Tiszai árvízvédekezés kommunikációs tapasztalatai
A társadalom és a védekezés kommunkiációja Az természetes, hogy árvízi helyzetben az árvízzel érintett lakosság részéről ugrásszerűen megnő az érdeklődés a területünkön folyó munkák, a várható vízállások és a lehetséges események iránt. Az alacsonyabb készültségi fokozatokban viszonylag ritkák az állampolgári megkeresések, azonban a vízállás emelkedésével és a média által mutatott fokozottabb érdeklődéssel párhuzamosan a társadalom tagjai is egyre aktívabb érdeklődést mutattak az árvízzel kapcsolatos történések iránt. Az állampolgári érdeklődés 99%-a telefonon keresztül történik, nagyon ritka a személyes, vagy írásos érdeklődés. Írásban inkább olyan problémák ügyében keresnek fel minket, amelyek közvetlenül nem az árvízhez, vagy esetleg nem is hozzánk tartoznak, azonban a panaszosok úgy érzik, hogy az árvízvédekezés lehetőséget ad annak megoldására. A védekezés kezdeti időszakában, amíg nem látszott, hogy minden idők egyik legnagyobb árvize fogja elérni területünket, addig a központi ügyeleti számra érkezett a megkeresése legnagyobb része, míg a kisebb rész az igazgatóság PR referense felé érkezett. Ez főleg azokra a személyekre és szervezetekre volt a jellemző, akik korábban már valamilyen okból kapcsolatba kerültek az igazgatósággal és tudták, hogy létezik egy kommunikációval foglalkozó személy. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a 2000. évi árvízhez hasonló, vagy azt meghaladó vizek fogják elérni térségünket, értelemszerűen rohamosan megnőtt a bejövő hívások száma. Ahogy az előrejelzések kimutatták a rendkívüli körülményeket, igazgatóságunk már akkor üzembe helyezett egy külön tájékoztatás céljára szolgáló telefonvonalat, hogy amikor az előre jelzett vízállások ténylegesen be is következnek, a központi ügyelet tehermentesítve legyen a tömeges állampolgári megkereséstől. A napi írásos tájékoztató és a sajtó segítségével a kritikus időszak kezdetére sikerült tudatosítani a lakosság és a különféle szervezetek körében, hogy információ vonatkozásában nem az eddigi központi ügyeleti számot kell hívni, hanem a külön erre a célra fenntartott vonalat. A beérkező hívások zöme délelőttre esett, ezért ebben az időszakban a tájékoztatási csoport két tagja volt ügyeletben, és az egyik feladata kizárólag a telefonos tájékoztatásra korlátozódott. Az örömtelinek tekinthető, hogy az érdeklődök nagy része már tisztában volt a legfontosabb védekezéssel kapcsolatos információkkal - valószínűleg olvasták az interneten lévő tájékoztatót - és inkább speciális vagy helyi, a védekezés egészét kevésbé érintő dolgokkal kapcsolatban kérték segítségünket. Ez alól persze kivételt jelentettek azok, akik egy valahol, valakitől hallott információ alapján találtak ki különféle történeteket és kreáltak magukban mindenféle valótlanságot és érdeklődtek az iránt. Szerencsére mindenki elfogadta az általunk mondottakat, - van, aki fenntartással, van, aki fenntartások nélkül - így a védekezés egésze alatt egyetlen alkalommal sem terjedt el semmi valótlan, semmi kitaláción alapuló rémhír sem, pedig az ilyen kritikus időszakban fennáll ennek a veszélye. Mindig van olyan lakos, aki képtelen elfogadni, hogy azzal az árvízi jelenséggel, ami az ő otthonát veszélyezteti, nem lehet mit csinálni (pl.: fakadóvíz). Tapasztalatok Minden munkában igaz, így az árvízvédekezésben is, hogy nem elég jól dolgozni, hanem el is kell azt adni, hogy mások is tudjanak róla. Bár azt mindenképpen fontos megemlíteni, hogy védekezés alkalmából sokkal-sokkal többről van szó, mint a tevékenység „eladásáról”. „Normális” védekezési helyzetben az „eladási” szerep jobban kihangsúlyozódik, komoly helyzetben viszont a korrekt tájékoztatás nem jelent mást (persze az „eladás” mellett), mint idegeskedést, pánikot és tulajdonképpen katasztrófát megelőzni képes tevékenység, amelynek szakmailag megalapozottnak, mindenre kiterjedőnek, de minden esetben érthetőnek kell
