A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Ficsor Johanna, Kiss Norbert, ÉKÖVIZIG: Árhullámok előrejelzésének támogatása numerikus modellezéssel
Numerikus modellezés alkalmazási lehetőségei, korlátai az előrejelzésben A 2006. tavaszi árhullám rámutatott arra, hogy a hagyományosan használt regressziós összefüggés alkalmazhatósága jelentős mértékben függ attól, hogy az aktuális árvízi esemény hidrológiaijellemzői hasonlítanak-e az eddig ismert árhullámokhoz, az árhullám mennyire illik bele a felhasznált adatsorba. Amennyiben a kialakuló állapot nagymértékben eltér az eddig ismertektől, a használt összefüggések nem biztos, hogy kellő megbízhatóságú eredményt szolgáltatnak. A statisztikai módszerek hátránya, hogy csak diszkrét pontban alkalmazhatók, a mértékadó állomások közötti folyószakaszokra nem. Az előrejelzésben használt mértékadó állomások meghatározása a térség kockázatosság alapján lettek meghatározva (Nagybajcs, mely Győr árvédekezésénél meghatározó, Komárom, Esztergom). Ez akkor jelenthet problémát, ha megjelennek újabb fokozott védettséget igénylő szakaszok (ilyen volt például a 2006-os árvíz során Tát térsége) illetve ha - szintén a tavalyi árvíz példája alapján - eddig nem tapasztalt hidrometeorológiai helyzet alakul ki, mely az eddig használt nagyvízi hossz-szelvényektől eltérő felszíngörbével vonul le. A felmerült problémák egy részének orvoslására lehetőség nyílik a numerikus modellezés segítségével. Egy jól felépített, és megfelelően kalibrált modellel - természetesen a beépített keresztszelvények sűrűségétől függően - a folyószakasz minden pontjában meghatározható a várható vízszint. Egy meglévő modell karbantartásával a lefolyási viszonyokat befolyásoló beavatkozások beépíthetők, hatásuk nyomon követhető. A modellezésben rejlő másik, az előrejelzést érdemben segítő lehetőség az, hogy különböző árhullámok árhullám-egybeesések, melyekre az eddigi feljegyzésekben nincs példa, levonulása vizsgálhatóvá válik. A modelleredmények alapján a regressziós adatbázis kiegészíthető ezekkel a „mesterséges” eseményekkel, így a kapcsolati görbék pontosíthatók, aktualizálhatók. Összegzés A 2006 tavaszi árhullám sajátosságaival ugyan rámutatott az alkalmazott előrejelzési módszer hiányosságaira, de a numerikus modellezés operatív használatával lehetőségünk nyílt az lőrejelzés támogatására. Az előrejelzés alapját mindenképpen a linearizált regressziós eljárás kell hogy biztosítsa a továbbiakban is, de a numerikus modellezéssel lehetőség nyílik a védekezésre történő felkészülés során az összefüggések pontosítására, valamint a védekezés során a az esemény leírására is. A felépített, bekalibrált modell lehetővé teszi ritkán előforduló vagy fiktív hidrológiai helyzetek vizsgálatát is. Ezzel segíthetik a regressziós összefüggések pontosítását is. Egy geometriailag megfelelően felépített modell alkalmas lehet egy éppen levonuló árhullám várható tetőzésének meghatározására. Ez a hidraulikai számítások alapján történő előrejelzés hasznos kiegészítője lehet a hagyományosan használt, statisztikai módszereken alapuló eljárásnak. Míg a hagyományos, regresszión alapuló eljárás a vízrajzi állomások közötti kapcsolati görbék alapján, csak az adott állomásokra ad várható jellemző értékeket, a numerikus módszer ezen túlmenően - a modellbe beépített keresztszelvények sűrűségének függvényében - a teljes szakaszra vonatkozóan szolgáltat adatot. Hasznos információt adhat a vízrajzi állomások közötti folyószakaszokra vonatkozó előrejelzésekben is, például kisebb mellékvízfolyások torkolatánál várható szintek meghatározásánál. Ugyancsak a hidraulikai modellek alkalmazhatóságát erősíti, hogy viszonylag egyszerűen van lehetőség olyan körülmények figyelembevételére, melyek korábban nem, vagy csak ritkán fordultak elő. Ilyen 9
