A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Várallyay György, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet: Szélsőséges időjárási helyzetek ökológiai, talaj-vízgazdálkodási hatásai és azok mérséklési lehetőségei
Végkövetkeztetés A felszínre jutó víz talajba szivárgásának és a talajban történő hasznos tarozásának elősegítése eredményesen járul(hat) hozzá az időjárási szélsőségek káros hatásainak tompításához, a szélsőséges vízháztartási helyzetek (árvíz, belvíz, túlnedvesedés - aszály) kockázatának (valószínűségének, gyakoriságának, tartamának, mértékének) csökkentéséhez, kedvezőtlen gazdasági, környezeti, ökológiai és társadalmi következményeinek elhárításához, megelőzéséhez. Szemléletesen bizonyítják ezt az elmúlt évek tapasztalatai, amikor ugyanolyan (szélsőséges és szeszélyes) időjárási körülmények között a talaj természetes vagy mesterségesen kialakított vízraktározó képességétől függően alakultak ki a növények teljes pusztulását okozó, ill. csupán enyhe biomasszahozam-csökkenésben megnyilvánuló helyzetek. Nem véletlen, hogy a talajtani tudomány fejlődésének sok esetben a katasztrofális szárazságok vagy árvizek/belvizek adtak lökést, ráébresztve a társadalmat a talaj időjárási szélsőségeket tompító képességére, s e hatalmas vízraktározó kapacitás minél hatékonyabb kihasználásának fontosságára. S erre ma is szükség lenne. Tény ugyanis, hogy a talaj vízgazdálkodásának tudományosan megalapozott szabályozását sem egy környezetvédelmi, sem egy vízgazdálkodási, sem egy agroökológiai, sem egy mezőgazdaság-fejlesztési, sem egy agrár-környezetvédelmi program nem nélkülözheti.
