A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Szalai József, Varga György, Pappné Urbán Judit, VITUKI Kht.: A hidrometeorológiai és talajvízszintváltozások értékelése a Duna-Tisza közén az EU VKI szempontjainak tükrében
A terület vízszabályozása, továbbá az 1970-1995. közötti időszak kevés csapadéka következtében a tavak száma negyedére-ötödére csökkent. Számos tó, vízborította terület helyén ma főleg kiszáradt mélyedéseket lehet látni. A nagyobb kiterjedésű, mélyebb tavak területe is jelentősen csökkent. A kisebb, esetenként mindössze néhány tíz vagy száz négyzetméter felületű, többnyire tocsogókká eutrofizálódott tavacskák pedig végleg elpusztultak a bennük élő, esetenként különleges növény- és állatvilággal együtt. A semlyékeknek lokális erózióbázisként szolgáltak, természetes megcsapolói voltak mind felszíni, mind pedig a felszín alatti lefolyásnak. Csapadékosabb években többnyire időszakos, csapadékosabb időszakban pedig egész éven át megmaradó nyíltvíz-felszínek alakultak ki területükön. A belvízlevezető csatornahálózat kiépítésének befejeződése (a hatvanas évek közepe) és a nagyüzemi mezőgazdasági tevékenység nem kedvezett a kisebb-nagyobb, többnyire ideiglenes nedves élőhely fennmaradásának. A nagyüzemi táblák kialakítása sok esetben tereprendezéssel járt együtt. A korábbi tájszerkezet átalakítása, a tanyarendszer erőltetett ütemű felszámolása az érintett területeken kedvezőtlen hatásokkal is együtt járt. A talajvízháztartás szempontjából kiemelhető a szél szerepének megnövekedése. A nagyüzemi táblák felett megnövekedett a szélút, ami a talaj felszáradását, a beszivárgás lehetőségének csökkenését, a táblák fölött a növényzet párologtatása következtében kialakult „párapaplan” megbontását, elszállítását okozta. További kedvezőtlen jelenség - különösen koratavaszi időszakban - a homok- és pormozgás. A homokmozgás következtében kialakuló homokverés a fiatal növényzetet károsítja, esetenként teljesen betemeti. A pormozgás mezőgazdasági kártétele ugyan kisebb, de a belterületek porterhelését jelentősen emeli. Egy adott észlel őkút környezetében a talajvízjárást számos tényező együttesen határozza meg. A telepítési szempontok gondos mérlegelése után létesített állomások esetében többnyire a csapadék időbeli alakulása a legfontosabb hatótényező. Ez a megállapítás különösen a Homokhátság területén telepített észlelőkutak esetében érvényes. (Egyéb tényezők, pl. a mikrodomborzat hatását ezúttal csak jelezzük.) A bekövetkezett változások értékelése történhet az időbeli változások feltárásával egy-egy állomás környezetében. Történhet a nagyobb térséget érintő változások területi - célszerűen választott viszonyítási időszak - átlagértékével, vagy meghatározott évekkel történő összehasonlítás alapján. A csapadék éven belüli alakulását a talajvízjárás hosszabb-rövidebb idejű késéssel követi, azaz kialakul a jellegzetes évi menet. A többnyire tavaszi magas talajvízállást követően a nyári intenzívebb felhasználás eredményeképp csökken a talajvízszint, majd az őszi hónapok kisebb felhasználása, illetve a csapadékosabb hónapok beköszöntével ismét emelkedés kezdődik. Ez az általánosan jellemző, azonban a csapadékviszonyok és egyéb tényezők (pl. öntözővíz kiemelés) együttes hatásának eredményeképp ettől markánsan eltérő állapot is kialakulhat. A talajvízkészlet utánpótlódása szempontjából meghatározó jelentőségű a csapadék mennyiségén túl annak időbeli eloszlása. A késő ősszel, tél elején érkező csapadék beszivárgási hányada lényegesen nagyobb, mint a tavasszal, illetve a nyári hónapok esetében. A talajvízkészlet utánpótlódásának lehetőségére a talajvíztükör felszín alatti helyzete is hatással van. A földtani jellemzők függvényében kijelölhető az a mélységhatár, amely alatt a talajvíz és a csapadék közötti szoros kapcsolat megszakad. Amennyiben a talajvízjárást 15
