A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Vízitársulatok elöntött területi felméréseinek egységesítése
Az egyes védelmi fokozathoz tartozó kár érzékeny séget tehát fel kell mérni és az intézkedésekbe be kell építeni. Az elöntött terület nagyságának meghatározásával a következőkben foglalkozunk. 4. Lehetőségek az elöntött területek felmérésére Az elöntött területek felmérésére földi és távérzékelési lehetőségek állnak rendelkezésre. A földi (geodéziai módszerek) az elöntött terület határvonalainak bemérését, a terepen jól azonosítható pontokhoz, vonalakhoz, alakzatokhoz való kötését teszik lehetővé. A legkorszerűbb módszerekkel is igen munka- és időigényes megoldás, hiszen az elöntéseket körbe kell járni, méréseket kell végezni és ezeket valamilyen módon rögzíteni. A földi módszerek közül igen elterjedt a belvízi elöntések becsléssel történő felmérése. Ekkor is be kell járni a területet, azonban egy rétegvonalas térkép segítségével jól lehet becsülni az elöntés kiterjedését, alakját, nagyságát. A pontosságot rontja, hogy a terep mikrodomborzata eltérhet a rétegvonalas térképen történő ábrázolástól (az ábrázolás pontossága korlátozott), a belvíz foltszerű, a növényzet zavarhatja az észlelés pontosságát. Síkvidéken az is általános probléma, hogy nincs jó rálátás az elöntött területekre és az esetleg néhány méter magasból történő észlelés nagyon sokat torzít. A távérzékelési módszerekkel történő észlelés nagy előnye, hogy a teljes területre optimális módon lehet rálátni, a rögzítés gyakorlatilag torzításmentessé tehető. Hátránya, hogy ez a megoldás drága és nem biztos, hogy kellő felbontású felvétel az optimális időben rendelkezésre áll. A távérzékelési módszerek közül a légifényképezés a legjobb, mert ezt kis repülési magasságból lehet elvégezni (néhányszáz méter) és pontos adatokat ad. Készülnek légifelvételek nagyobb magasságból is (2000-2500 m), ezeknél azonban a felhő vagy a pára zavaró lehet és felbontásuk sem mindig kielégítő (Fehér, 1979.). Az űrfelvételek viszonylag rendszeresen készülnek, és nagy felbontással rendelkeznek. A takart égbolt ebben az esetben is zavaró hatású. Az űrfelvételek feldolgozása speciális technikát igényel (hamisszínes megjelenítések) és inkább nagyobb területek átfogó elemzésére alkalmasak. 5. Az elöntött területek felmérésének vízitársulati gyakorlata A vízitársulatok sajnos nem rendelkeznek korszerű módszerekkel az elöntött területek felméréshez. Nincs csatornaőri hálózat, így a területe jól ismerő, a belvízi jelenségeket rögzítő munkatársai nincsenek a vízitársulatoknak. A belvízi elöntések feltárása sok esetben esetleges, pontatlan felmérésekre és közvetett információkra alapszik. A főbb megoldási módszerek a következők: • A vízitársulat stábja viszonylag szervezett formában, általában heti rendszerességgel végez földi megfigyeléseket. • A bejelentett káreseteket kivizsgálják, helyszínelik, és ebből vonnak le következtetéseket a belvízhelyzetre, az elöntések nagyságára. • A jól elérhető helyeken (közutak mentén) és a kritikus helyeken (szivattyútelepek környezetében, fontos csatornaszakaszoknál) történik megfigyelés. • Egyeztetnek a falugazdászokkal, átveszik tőlük az elöntésekre vonatkozó információkat. • Egyeztetnek a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok szakembereivel, átveszik tőlük az információkat. • Egyeztetnek a települési önkormányzatokkal, átveszik tőlük az információkat. 4
