A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Konecsny Károly, VITUKI Kht.: A Tisza vízgyűjtő sokéiv hójellemzőinek árvíz-hidrológiai szempontú értékelése
A TISZA VÍZGYŰJTŐ SOKÉVI HÓ JELLEMZŐINEK ÁRVÍZ-HIDROLÓGIAI SZEMPONTÚ ÉRTÉKELÉSE DR. KONECSNY KÁROLY VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. 1. Bevezetés Az utóbbi években levonult nagy tiszai árvizek létrejöttét kiváltó, illetve befolyásoló tényezőket keresve, a szakemberek fokozott figyelemmel kisérték a tél-végi - tavaszi hóviszonyok alakulását. A potenciális veszélyhelyzetet jelentő nagyobb hófelhalmazódás hidrológiai értékeléséhez az adott időszak adatai mellett szükséges a hóviszonyok hosszabb (sokéves) alakulásának, a közepes és szélső értékek ismerete. Ezen ismereteket alátámasztó mérési adatok azonban csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. Ezt az információ hiányt érzékeltük a 2006. tavaszi nagy tiszai árvíz kialakulását jelentős mértékben befolyásoló hóviszonyok vizsgálata alkalmával is (Konecsny-Gauzer-Kalmár- Varga 2007). Az egyes országokban külön-külön sok mérést végeznek, és ezek egy része bekerül ugyan a nemzetközi adatforgalomba, de a teljes Tisza vízgyűjtő területére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre a sokévi jellemző hó adatok. Ezért akkor, az összehasonlító vizsgálat elvégzéséhez meghatároztuk az elegendő számú mérési adattal rendelkező 15 hómérő állomás 12 téli idényre vonatkozó sokévi jellemzőit (megjelenés és eltűnés dátuma, hótakarós napok száma, hóvastagság, hóvízegyenérték, hóvízkészlet). Jelen vizsgálat egyik fontos célja a sokévi hóviszonyokat jellemző adatok pontosítása, hosszabb időszakra és nagyobb állomásszámra, területi és magassági eloszlásra vonatkozó feldolgozása, annak érdekében, hogy az elkövetkező években a Tisza vízgyűjtőn bekövetkező hó jelenségek hidrológiai értékelését, térbeni és időbeni összehasonlító vizsgálatát megkönnyítsük. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Negyedik Helyzetértékelő Jelentése (IPCC 2007) szerint az északi féltekén a március-áprilisi hóborítottság területe szignifikáns csökkenő tendenciát mutat. Ezért célszerű elvégezni a Tisza vízgyűjtőre vonatkozóan is a hóviszonyok hosszú idejű változásaira vonatkozó adatsorok vizsgálatát. Jelen feldolgozások során erre a szempontra is tekintettel voltunk, de ebben a tekintetben szükséges lenne további részletesebb feldolgozások elvégzése 20 évnél hosszabb idősorokra is. Magyarországon a hóviszonyok klimatológiai vizsgálatát Kéri (1952), és Péczely (1966, 1971') végezték el. A VITUKI-ban 1963-1973 időszakra vonatkozó országos hó-adatgyűjtemény, majd hidrológiai értékelés készült (Kovács 1975, 1979). A Duna vízgyűjtő és ezen belül a Tisza hófelhalmozódási és hóolvadási folyamatának modellezését Gauzer (1990, 1991), majd a vízkészletek csapadékból történő rácspontos számítógépes meghatározásának módszertanát Gauzer és Bartha dolgozta ki (2005). Az utóbbi években az országhatárokkal osztott Felső-Tisza teljes vízgyűjtőterületén egy-egy jellemző téli idény- és a sokévi hófelhalmozódást és hóolvadást jellemző hidrológiai sajátosságait is vizsgálták (Konecsny 2006), de a teljes Tisza vízgyűjtő sokévi átlagos hóviszonyainak vizsgálatára eddig nem került sor. A Tiszán és mellékfolyóin tisztán hóolvadásból jelentős árhullám általában nem keletkezik, mivel a nagy magasság különbségek miatt egyszerre csak ritkán alakul ki a teljes vízgyűjtőre kiterjedő nagy intenzitású hóolvadás. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein a csapadék tevékenység nélküli tiszta olvadás esete nagyon ritka, az eseteknek csak 10-12%- át teszik ki (Takács 1993). Mindezek mellett az utolsó 100 év legnagyobb tiszai árvizei közül az 1879. évi, az 1888 évi, 1895. évi, 1919. évi, 1932. évi, 1941. évi, 1947/48. évi, 1984/85. évi jelentős részben hóolvadásból keletkezett (Szlávik 2003a). Az 1998. novemberi felső-tiszai árvíz kismértékben (Illés-Konecsny-Kovács-Szlávik 2003), az 1999. márciusi árvíz kivételesen döntően (Bartha-Gauzer-Bálint 2003), a 2000. áprilisi tiszai árvizek jelentős mértékben (Szlávik-Kovács 2003), a 2001. márciusi árhullám pedig, csak kisebb mértékben tekinthető hóolvadásból keletkezett árvíznek (Konecsny 2003, 2004, Szlávik 2003b). A 2006. tavaszán levonult árvíz kialakulásában is, az áprilisban lehullott csapadék mellett jelentős szerepe volt a nem rekordmennyiségű, de átlagosnál nagyobb hóvízkészlet olvadásának (Konecsny- Gauzer-Kalmár-Varga 2007).
