A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Horváth Lajos, KÖTI KÖVIZIG: A Tisza és a Hármas-Körös vízrendszerében a 2006. tavaszán levonult rendkívüli árhullámok következtében tönkrement árvízvédelmi művek védelmi képességének újbóli megteremtése a KÖTI KÖVIZIG területén
4. kép. Vízzáró agyagék építése 5. kép. Vízzáró résfal építése A helyreállítási munkák gyakorlatilag az árvíz után azonnal elkezdődtek. Geofizikai és geotechnikai módszerekkel megkeresték az azonos viselkedésű szakaszok határait, ahol a suvadásokhoz hasonló jelenségekre számítani lehet. A geotechnikai vizsgálatok alapján a mentett oldali suvadás megakadályozására az a legjobb megoldás, ha meg sem engedjük a víznek, hogy elérje a mentett oldalt. Ez alapvetően két módon lehetséges. Az egyik: a vízoldalon jó vízzáró anyagból agyagéket (4. kép) és fölé vízzáró testet építve meg lehet akadályozni, hogy a folyóvíz a töltéstestbe hatoljon (az agyagék lehet vízzáró fal is - 5. kép). A másik a víz útjának megszakítása függőleges drénszivárgó rendszerrel (6. kép). /Az 1,5m mélységű agyagék (vagy helyenként résfal) megépítésének szükségességét a töltésépítés kori legjobb építési technológiák betartása mellett kiépült töltések alapozási és tömörségi megvalósítása indokolja./ Ez utóbbi módszernek megvan az az előnye, hogy gyorsan építhető, árvíz után hamar adja azt a többletbiztonságot, ami akár a megsuvadt szakaszon szükséges. Így szivárgó csaknem az öszszes suvadásnál kialakításra került. A szivárgó 200 méterenkénti kivezetését úgy célszerű kialakítani, hogy működése egy esetleges következő árvíz alatt ellenőrizhető legyen. 6. kép. Drénszivárgó rendszer építésének folyamata 4
