A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Szilágyi Erzsébet: A kotrások hosszú távú hatása a Velencei-tó víz- és üledékminőségére

A KOTRÁSOK HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSA A VELENCEI-TÓ VÍZÉNEK- ÉS ÜLEDÉKÉNEK MINŐSÉGÉRE SZILÁGYI ERZSÉBET VITUKI Kht. Központi laboratórium Bevezetés A Velencei-tó hazánk harmadik legnagyobb tava, amely jelentős természetvédelemi értékekkel is rendelkezik. A tó legfontosabb vízminőségi problémája az eutrofizáció. A Velenceitavon a 1960-as évektől jelentős műszaki beavatkozások történtek, amely során egyéb munkák mellett több mint kilenc millió m

3 lágy mederüledéket távolítottak el azért, hogy a tó keleti területeinek üdülés célú hasznosíthatóságát elősegítsék. A munkálatok 1988-ig tartottak. A kotrások rövid távú hatásának vizsgálatára 1981-ben és 1989-ben végeztek üledékminőségi felméréseket, amelyben megállapították, hogy a kotort területek üledéke kedvezőbb a tó üdülési célú hasznosítása szempontjából (Szilágyi et al., 1989). A dolgozat egyik célja a Velencei-tó vízminőségében a 60-as évek óta, illetve az üledék minőségében az 1981 óta történt változások feltárása, és következtetések levonása a beavatkozások hosszú távú hatására vonatkozóan. A másik cél a tó jelenlegi víz- és üledékminőségének jellemzése a jövőbeni feladatok körvonalazása szempontjából. A Velencei-tó általános jellemzése A Velencei-tó nevének eredete még a mai napig sem tisztázott. III. Béla király 1193-ban lejegyzett ajándékozó okiratában Fertőfenéknek hívják Kápolnásnyéket, a tó melletti falut. (Szabó, 1997). A medence kialakulása a többi nagy dunántúli medencével (Balaton, Zsámbéki medence) egyidős, kora kb. 10-15 ezer évre becsülhető (Bendeffy, 1969). A tó alapvető geometriai adatai a 160 cm-es agárdi vízállása mellett a következők: terület: 24,2 km

2, hossz: 10,8 km, átlagos szélesség: 2,3 km, átlagos vízmélység: 1,89 m, partvonal hossza: 28,5 km (vízmérce „0" pontja = 102,615 m B.f.) (Szabó, 1997). Ezekből az adatokból látható, hogy a tó kifejezetten sekély. A tó fontos jellemzője a nagymértékű, náddal való, borítottsága. A nyugati rész kevéssé háborgatott, itt fokozottan védett természetvédelmi terület is található (Madárrezervátum), míg az Agárdtól keletre eső terület inkább üdülőtóként funkcionál (1. ábra). A tó vízrendszere három fő részre tagolódik: a Császárvízre a Vereb-Pázmándi vízre és a közvetlen vízgyűjtő területen lévő vízfolyásokra. A terület mintegy 67%-át a Császárvíz hálózza be. A vízhozamot tekintve ez a legjelentősebb hozzáfolyás. A tó ENy-i részén folyik a tóba. A Vereb-Pázmándi vízfolyás a tó DK-i felén található, és mintegy 20%-át teszi ki a vízgyűjtő területéről összegyűjtött víznek A közvetlen vízgyűjtő területről csak ősszel, illetve tavasszal a csapadékos időszakban érkezik víz. A felszín alatti vízmozgás nem jelentős (Szabó, 1997). 778