A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)
6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Kravinszkaja Gabriella–Pappné Urbán Judit–Varga György: Száraz és nedves időszakok hatása a Balaton 2000–2005. közötti vízháztartására
ZÁRAZ ÉS NEDVES IDŐSZAKOK HATÁSA A BALATON 2000-2005. KÖZÖTTI VÍZHÁZTARTÁSÁRA KRAVINSZKAJA GABRIELLA 1, PAPPNÉ URBÁN JUDIT 2, VARGA GYÖRGY 2 1 - KÖDU KÖVÍZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltség, 2 - „VITUKI" Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. Bevezetés A Balaton és közvetlen környezete - mint kiemelkedő jelentőségű nemzeti kincs - hosszú ideje áll a szakmai és a szélesebb érdeklődő közvélemény figyelmének homlokterében. A tó vízminőség-romlásának megállítása, javítása céljából az elmúlt mintegy három évtizedben számos - tudományos kutatási eredményekre támaszkodó - döntés történt a vízminőség-védelem és -szabályozás területén. Az utóbbi fél évtizedben a korábbiaknál gyakrabban és többet hallottunk a tó vízmennyiségével, vízkészletének változásával, vízállásának alakulásával kapcsolatos problémákról, amelyeket alapvetően a tó vízháztartását meghatározó természeti tényezők okoztak. A mennyiségi változások jellemzésére kézenfekvő módszer a tó vízforgalmának megismerése, amely a vízforgalomban szerepet játszó vízháztartási tényezők meghatározását és ennek alapján a vízháztartási mérleg összeállítását jelenti. A Balaton vízháztartásának részletes vizsgálatával először részletesen Szesztay Károly foglalkozott, aki az 1921-1958. közötti évekre készített havi vízháztartási mérlegeket. Őt megelőzően csupán a vízháztartás egy-egy tényezőjét (párolgás, természetes vízkészletváltozás) vizsgálták. Az 1863-1920. közötti évekre csak a leeresztést, a vízállásváltozást és ezek összegeként a természetes vízkészlet-változást határozták meg. Az 1921 előtti időszak természetes vízkészlet-változás adatai pontatlanok, azokat vízháztartási mérlegben nem ellenőrizték. Hasonlóan nem megbízhatók a tó párolgására vonatkozó 1921 előtti adatok sem. A Balaton vízháztartását az alábbi egyszerű egyenletekkel írhatjuk le: AK = (C + H) - (P + L + V h) AK t=C + H-P ahol C - a tóra hulló csapadék H - hozzáfolyás a tóhoz P - párolgás a tó felszínéről L - lefolyás (leeresztés) a Sió-csatornán V h - közvetlen vízhasználat a tóból (a tóból kivett és használat után visszavezetett vízmennyiségének különbsége) AK - a tó vízkészlet-változása AK T - a tó természetes vízkészlet-változása Mindezek alapján a Balatonra 1921 óta állnak rendelkezésre ellenőrzött, megbízhatónak értékelt vízháztartási mérlegek, azaz vízháztartási tényezőnként 85 éves idősorok. Az 1. táblázatban közölt adatok szerint sokévi átlagban a Balaton - a vízszint-szabályozási rend betartásának figyelembe vételével - levezetendő többletvíz-készlettel (lefolyással) rendelkezik, amelynek mennyisége közelítőleg a tóra hulló átlagos évi csapadékmennyiséggel 765
