A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Tóth Mária: A karsztvízszint emelkedésének folyamata, hatása az Északdunántúli Vízmű Rt. vízbázisaira

A karsztvizet hasznosító vízbázisok elhelyezkedése az alábbi térképvázlaton látható: Mélypont a térséu karsztvízszintjében Az 1950-es, 60-as évek folyamatosan növekvő bányavízkivételei a Dunántúli-középhegységi főkarsztvíztároló egészére kiterjedő regionális nyomáscsökkenést eredményeztek. A nyomáscsökkenések üteme nem volt egyenletes, a 70-es évek második felében a bányavízemelések átmeneti visszaesésével összefüggésben mérséklődött; a 80-as években viszont az új „eocénbányák" (Nagyegyháza, Csordakút, Mány) fokozódó csapolásai következtében növekedett. A vízszintcsökkenés mértéke Tatabánya és Tata térségében meghaladta a 40 m-t, Sárisáp térségében pedig elérte a 20 m-t. Tatán folyamatosan csökkentek a forráshozamok és utolsóként 1973 elején a Fényes-források is elapadtak. A bányászati vízelvonások hatásait újabb és újabb mélyfúrású karsztkutak létesítésével, továbbfúrással és egyéb műszaki beavatkozásokkal próbálta társaságunk mérsékelni. Ebből következően nagyon fontos feladat volt a vízbázisbővítés a fokozódó vízigények kielégítése érdekében. 2. A karsztrendszer regenerálódása 1990-2005. között A nagyegyházi vízemelés leállítását követően 1990. közepétől tapasztalható a karsztvízszint emelkedése, a karsztrendszer regenerálódása. Összességében vizsgálva 1990 közepétől 2005. december végéig az átlagos vízszintemelkedés közel 29 m. 747