A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Dr. Szlávik Lajos–Kling Zoltán: Nagycsapadékok és helyi vízkárelhárítási események előfordulása hazánkban

debb idejű csapadékmaximumok vizsgálatát szükséges elvégezni a csapadékírók adatai alapján havi, esetleg negyedévi bontásban. Elegendő adat birtokában vizsgálni kellene a tengerszint feletti magasság illetve a kitettség hatását is a csapadékadat adatainak felhasználásával meg kellene kísérelni meghatározni egy p valószínűséggel előforduló h mm magasságú csapadék által maximálisan borítható T területet. Az elmúlt néhány év éghajlati vizsgálatai újból a figyelem középpontjába állították a nagycsapadékok vizsgálatát. Az éghajlatváltozás egyik legfontosabb, de mégis egyik legbizonytalanabb témaköre az éghajlatváltozás és a csapadékok kapcsolata. Feltehető, hogy régiónkban a globális melegedés először csapadékmennyiség csökkenéssel, majd pedig növekedéssel jár. Nagy kérdésként marad azonban a csapadékintenzitások tendenciája. Mivel egységes vélemény nincs (legfeljebb annyit nevezhetünk annak, hogy feltehetőleg az intenzitásoknak növekedniük kellene, elsősorban a nyári időszakban), ezért a mérési eredmények rendszeres és alapos vizsgálata szükséges. A vizsgálatok egyre inkább a kisebb térségek felé mennek. Ennek több oka is van, egyrészt lassan kialakul a kisebb térségek vizsgálatához szükséges tudományos bázis, másrészt a gazdasági élet igénye is ebbe az irányba hat. Ez szükségessé teszi a felszíni pontméréstől eltérő jellegű mérési technikák eredményeinek felhasználását is. Ezek elsősorban a távérzékelési módszerek, így a radar- és műholdas mérések. Még mindkét technika pontossága elmarad a felszíni mérésekétől, de a radarral 2 km x 2 km-es, a NOAA műholdképekkel körülbelül 1.2 km x 1.2 km-es pixeleket tudunk mérni, míg jelenleg a felszíni mérőhálózatban átlagosan 150-180 km

2-re jut egy csapadékmérő állomás. Elemezni kellene, hogy a csapadékradarok jelenleg milyen adatokat tudnak szolgáltatni az operatív árvízi előrejelzéshez a csapadék magasságát és a borított területet illetően. A védekezés hatékonyságának növelése, az emberi és a gépi erők jobb szervezhetősége érdekében szükségesnek a csapadékos időszak hosszának, mint valószínűségi változónak a vizsgálatát 20-30 meteorológiai állomás hosszú idejű adatsora alapján havi bontásban. A hegy- és dombvidéki vízfolyásokon az árvízi események kialakulása igen gyors, az árhullám kezdete és vége között alig telik el néhány óra, esetleg egy nap. A szokásos hidrológiai észlelőhálózatok alig fedik le az ilyen jelenségekről, az események ritkasága miatt, a korábban működött kísérleti területeken sem halmozódott fel statisztikailag értékelhető, átfogó észlelési adattömeg. A kérdéskör vizsgálatánál a tulajdonképpen szorosabban vett hidrológiai (vízállás, vízhozam) észlelés nélkül levonult árhullámok rekonstrukcióin alapuló esettanulmányok és a kiváltó csapadékfolyamatok statisztikai vizsgálata együttesen adhat választ. Az utóbbi 6-8 évben sorozatban fordultak elő olyan hidrológiai események, amelyeket az angol nyelvű irodalom „flash flood" néven jelöl meg. Lényeges feladat az elmúlt időszakok árvizeinek, csapadék-lefolyás kapcsolatainak feltárása, ezen adatok összegyűjtése, és a tapasztalatok összefoglalása és értékelése. 607