A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - MIKROBIOLÓGIAI JELENSÉGEK A VÍZIKÖZMŰVEKBEN - Tóth Tünde–Fekete Andrea: Bács-Kiskun megye ivóvízhálózatának érzékeny pontjai bakteriológiai és mikroszkópos vizsgálatok szemszögéből

volíthatóak a rendszerből (pl. férgek) vagy ha szükséges a csőfal tisztítására szolgáló eljárás (pl. szivacsdugós tisztítás). A légoxidációs rendszerek esetén az egyik problémát a nem megfelelő tisztaságú levegővel bejutó baktériumok jelenthetik. A másikat az ammóniumionok és az oxigén együttes jelenléte miatt lejátszódó nitrifikációs folyamatokat beindulása és az ezt végző mikroorganizmusok elszaporodása okozhatja. Mindkettő már a szűrt víznél magas telepszámot okozhat. Megoldás lehet a betáplált levegő szűrése, szűrőtartályok gyakoribb mosatása, visszaöblítése vagy fertőtlenítése. A harmadik gond a magas oxigéntartalom kedvező hatása bizonyos élőlénycsoportokra, mint mikrogombák (pl. penészgombák), Actinomycesek (pl. Streptomyces) vagy magasabbrendű szervezetek (pl. Euglypha, Trinema). Az első két csoport jelentős íz- és szagromlást okozhat. A penészgombákat a telepszám meghatározására használt agaron is észlelhetjük, de jelenlétükről a kellemetlen penész-, doh-, földszag is árulkodhat. Az Actinomycesek partokon lefolyó csapadékvíz által szállított szerves anyagban gazdag vizekben, parti zónák üledékében, mezőgazdasági területek öntözővizeiben fordulnak elő [1]. Partiszűrésű, talajvíz eredetű vagy kevert vizek esetén lehet a megjelenésükre számítani. Az oldott oxigéntartalom és a hőmérséklet növekedése kedvez az elszaporodásuknak Általában a kora tavaszi melegedéssel nő a megjelenésük valószínűsége. Az általuk okozott doh-, földszag jelzi elszaporodásukat. Lokálisan felmelegedett vezetékekben is megnőhet a számuk [2]. Mindhárom csoport visszaszorítása az oxigén bevitel csökkentésével és a fertőtlenítőszer mennyiségének növelésével érhető el. Technológia nélküli hálózatokban vas-, mangánbaktériumok tömeges jelenléte fordulhat elő, főleg kora tavasztól késő őszig terjedő időszakban. Emellett véglények vagy férgek is megjelenhetnek. Megoldás a hálózat gyakori vizes öblítése nagy áramlással. A közkifolyókon vett mintákban magas telepszám, coliformok, egyéb kórokozók, férgek lokális megjelenését egyaránt tapasztaljuk. A coliformok előfordulásának valószínűsége nyári időszakban és csapadékos időjárás idején megnövekszik [1]. Ezt főleg közkifolyók mintáinál lehet megfigyelni. A tűző napnak kitett kutak vize nyáron könnyen felmelegedik, ami megnövekedett baktériumszámot okozhat. Szerkezetükből és ritka használatukból adódóan pangó víztér alakulhat ki bennük. Az ejektoros kutak jelentős külső hatásoknak vannak kitéve minek következtében sérülhetnek, külső forrásból szennyeződhetnek A csapadékvíz beszivároghat a sérült kútba. Szükség van a rendszeres ellenőrzésükre, karbantartásukra, a sérült részek javítására. Ha szükséges alapos lokális fertőtlenítést kell végezni. Mintavételek alkalmával tanácsos a kutat szemrevételezni, látható-e rajta sérülés vagy egyéb szennyezésre utaló jel. A csőtörések is érzékeny pontok az ivóvízhálózatban hiszen rajtuk keresztül különböző szennyezők juthatnak a rendszerbe. A sérült szakasz helyreállításakor ügyelni kell hogy szennyezőanyag ne maradjon a vízben. A javítást követően alapos, lokális fertőtlenítést kell végezni. Amennyiben ez nem történik meg az ivóvízben kórokozók és egyéb nemkívánatos magasabbrendü szervezetek is megjelenhetnek. Végül, de nem utolsó sorban a jó vízminőség megőrzése szempontjából fontos a kellő szakértelem, az üzemeltetési tapasztalatok valamint a laboratóriumok és az üzemeltetők közötti együttműködés és kommunikáció. Ez utóbbi kettő nagy segítséget nyújthat a bakteriális vagy mikroszkópos biológiai probléma hátterében álló okok felderítésében. IRODALOM [ 1 ] Öllős Géza: Víztisztítás - üzemeltetés (1997) [2] Dr. Andrik Péter, Dr. Bánhegyi István, Dr. Gorzó György, Dr.Jánossy László, Dr. Kádár Mihály, Dr. Kupainé Pálfi Katalin, Dr. Némedi László, Reskóné Nagy Mária, Dr. Szabó Zsuzsa, Dr. Szabó Zoltán, Dr. Szakács György: Környezetbakteriológia (1998) 453