A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Scheffer Renáta–Thury Péter–Kárpáti Árpád: Aerob szennyvíztisztítási iszapgranulációval

hányad, illetőleg koncentráció, s vele a térfogati teljesítmény túlzott növelése. Márpedig a nitrogéneltávolítás tekintetében mindenképpen ez utóbbi a meghatározó, hiszen a nitrifíkálók a leglassabban szaporodó és legérzékenyebb fajok a kevert biomasszában. Ezek speciális (nagy szaporodási sebességű) fajainak a dominanciája ugyanakkor bármelyik megoldásnál ugrásszerűen növelhetné az adott megoldás térfogati teljesítményét, történjen a szerves anyag és a nitrogénformák eltávolítása egy vagy két iszapkörös kialakítással is. Iszapgranuláció kialakulása aerob rendszerekben Az eleveniszap granulálódásáról először 1991-ben adtak hírt japán kutatók (Mishima and Nakamura (1991). Ilyen granulációt bizonyára korábban is megfigyeltek mások is, de azt nem minősítették eltérő iszapformának, csupán a rendszerből kiülepedő speciális iszapképződménynek. Ezt bárki természetesnek tekintheti, hiszen a szennyvíz gyűjtőcsatorna rendszerének felületén folyamatosan keletkezik biofilm, amely arról leszakadva iszappehelyként, iszapcsomóként viselkedik. Ez a zsír és homokfogón átjutva, valamilyen mértékben felaprózódva, majd az iszappelyhekbe beépülve, nagyobb csomókba is összeállva jelenik meg az eleveniszapban. Különös adottsága az eleveniszapos rendszereknek a ciklikus aerob és anaerob környezet, ami éppen a rendszer fajlagos biológiai terhelésének és levegőellátottságának a függvénye. A kis terhelésű, jól levegőztetett aerob tisztítóknál elegendő oxigén, és nitrát kerül át a kevert iszappal az utóülepítőbe, s így annak az iszaprétegében csak rövidebb ideig lesz anaerob a környezet. A nagy terhelésű, szűkös oxigén ellátottságú egységeknél ez meghatározóvá is válhat. Köztudott az is, hogy az iszap még több órás levegőztetés szünetet is képes túlélni különösebb károsodás nélkül. Az aerob és anaerob folyamatok tehát (anaerob hidrolízis mindenképpen) az iszapban ciklikusan lejátszódhatnak. Különösen nagy iszapterhelések (iszapkoncentrációk) esetén ennek a valószínűsége nő. Az oxigén heterotrófokra vonatkozó féltelítési koncentrációját alig meghaladó levegőztető medence oxigén koncentrációknál pedig különösen érdekesen alakulhat. Az ilyen rendszereknél az utóülepítés térfogatigénye miatt a teljes iszaptömeg sokkal nagyobb hányada lesz az oxigénhiányos fenékiszapban, mint a kis terhelésű eleveniszapos rendszerek esetén. Ennek a hatásáról jelenleg igen kevés információ található a közleményekben, szakirodalmakban. Fölfokozott ugyanakkor az érdeklődés az aerob granulált iszap kialakítása kapcsán. Sajnálatos azonban, hogy ilyen iszapot eddig még csak ciklikus betáplálású, hasonló levegőztetésű, úgynevezett SBR reaktorokban sikerült előállítani. Bebizonyosodott, hogy a granuláció széles terheléstartományban is biztosítható, azonban éppen a speciális rendszer miatt jelentősebb térfogati terhelés a viszonylag híg lakossági szennyvizeknél nem realizálható. Aerob iszapgranuláció SBR üzemmódban Az aerob granulált iszap viszonylag nagy sűrűségű, göftnbszerü, 1-3 mm átlagos átmérőjű részecskékből áll. Szemcséi milliós nagyságrendben tartalmaznak különböző mikroorganizmusokat, így a hagyományos eleveniszaphoz hasonlóan kevert kultúrák, vagy mikroorganizmus együttesek. Egyedei fajtájuknak megfelelő úton és aktivitással bontják le a szennyvízben található szennyező komponenseket. Iszapszemcséi ugyanakkor rendezett, sűrű, erős szerkezettel és jó ülepedési tulajdonsággal rendelkeznek. Jelenleg csakis SBR reaktorokban (ma már széles körben elterjedt a városi és ipari szennyvízkezelésben) alakítható ki. Más típusú 319