A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - IVÓVÍZELLÁTÁS - Polgár Károly: Ivóvízminőség javítás helyzete a déldunántúlu régióban

IVÓVÍZMINŐSÉG JAVÍTÁS HELYZETE A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN POLGÁR KÁROLY 1. Előzmények a program megindításához 1.1. Európai uniós szabályozás Az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz minőségéről az Európai Unió Tanács 98/83/EK irányelve rendelkezik. A jogszabály rögzíti az ivóvíz minőségére vonatkozó követelményeket. A tagországok kötelesek az irányelvet nemzeti jogrendjükbe átültetni, az irányelvben meghatározott határértékeket betartani és minden szükséges intézkedést megtenni, hogy az ivóvíz minősége megfeleljen az előírásoknak. Az irányelv az emberi fogyasztásra szánt ivóvízre vonatkozik, de nem tartozik hatálya alá a hatóságok által elismert természetes ásványvíz és gyógyászati terméknek minősülő víz. Mentesíthetik a tagállamok az irányelv rendelkezései alól azokat a vizeket, amelyeket kizárólag olyan célra használnak, ami sem közvetlenül, sem közvetve nem befolyásolják a fogyasztók egészségét, illetve a napi átlagban a 10 m

3-nél kevesebbet szolgáltató, vagy 50 főnél kevesebbet kiszolgáló egyedi ellátásból származó, emberi fogyasztásra, ha azt nem kereskedelmi vagy közellátási tevékenység keretében szolgáltatják. Az irányelv alapján a vízminőséget a fogyasztói pontokon kell biztosítani. Az irányelv szabályozza az ivóvíz ellenőrzésének, mintavételezésének rendjét, illetve a teendő intézkedéseket, amennyiben az ivóvíz minősége nem megfelelő. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a vízellátásban használt anyagok ne okozzák a vízminőség romlását. Az irányelv több vonatkozásában hangsúlyozza az érintett fogyasztók tájékoztatásának szükségességét. A tagállamoknak meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ivóvíz minőségéről mindig naprakész információ álljon a fogyasztók rendelkezésére. A tagállamok átmeneti mentességet adhatnak a kémiai paraméterek előírt határértékeinek teljesítése alól, amennyiben az nem jelent potenciális veszélyt az emberi egészségre, és az adott térségben a vízellátást nem lehet más, ésszerű módon fenntartani. Az átmeneti mentesség legfeljebb három év lehet. Szintén hároméves időszakra lehetséges második átmeneti mentességet adni, rendkívüli esetben harmadikat is, aminek elfogadásáról a Európai Bizottság dönt. 1.2. Magyarországi szabályozás Magyarország az európai Unióhoz történt csatlakozása után automatikusan vállalta, hogy az EU-s normáknak mihamarább meg fog felelni. A csatlakozási tárgyalásokon az ivóvízminőségre vonatkozó irányelv (98/83 EK) teljes körű bevezetésére kétszer 3 év halasztást kapott, amely idő alatt kívánja elérni az előírt célállapotot. Az irányelv hazai jogrendbe illesztése a 201/2001 (X. 25.) Kormányrendelet megalkotásával történt. Ez a rendelet meghatározza a közellátásban szolgáltatott ivóvíz minőségi követelményeit, a vízminőség ellenőrzésének rendjét, a minőségjavító beavatkozás és az ivóvízhasználat korlátozásának szabályait, a vízkezelésre és az ivóvízzel érintkező anyagokra vonatkozó előírásokat, valamint a tájékoztatás 210