A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

6. szekció: NAGY TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA ÉS KÖRNYEZETVÉDELME - Kravinszkaja Gabriella, KÖDU KÖVÍZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltség, Pappné Urbán Judit, Varga György, VITUKI Kht.: Száraz és nedves időszakok hatása a Balaton 2000-2005. közötti vízháztartására

többször változtak, melynek politikai, gazdasági-társadalmi, műszaki és hidrológiai okai is voltak. A Sió zsilip átépítésével, és a meder vízelvezető képességének növelésével vált lehetővé a sáv szűkítése, a felső sáv emelése (11. ábra). 11. ábra. A Balaton évi minimális, átlagos és maximális vízállásai 1863 és 2005 között Az üzemeltetés és a vízháztartási tényezők meghatározása folyamán felgyülemlett sokéves tapasztalat pedig szintén integrálódott az új sávok éven belüli változtatásában. A jelenlegi vízszint-szabályozási előírást 1997 óta alkalmazzuk. E szerint a tó vízállásának megengedhető maximuma 110 cm, a minimum (amelynek tarthatóságát alapvetően a meteorológiai és hidrológia tényezők alakulása határozza meg) 70 cm. A szabályzatban megállapított optimális, vagy javasolt vízszint pedig, követve a tó természetes vízjárását, összhangot próbál teremteni az áradási-apadási időszakok és a vízgazdálkodási alapelvek prioritásai között (1. ábra). (A közölt vízállásadatok a siófoki vízmérce „0”-pontjához viszonyított vízszinteket jelzik.) A vízszintszabályozásnak természetesen korlátai vannak. A Balaton természetes vízjárásában – a hidrometeorológiai tényezők jelentős természetes változékonysága miatt – viszonylag kis valószínűséggel előfordulnak olyan időszakok, amikor a jelenlegi szabályozási sávon belül a vízállás nem tartható. Ilyen időszak volt a 2001. május 25. és 2004. december 27. közötti is, mikor a természetes készletnövekedés halmozódó hiánya miatt a Balaton vízállása (1313 napon át) az alsó szabályozási szint alatt tartózkodott mindamellett, hogy 2000. májusa és 2005. augusztusa között a tóból vízeresztés nem történt. Miután a Balaton átlagos hidrometeorológiai és hidrológiai viszonyok esetén lefolyásos tó, és az évi lefolyás közelítőleg a tóra hulló évi csapadékmennyiséggel egyezik meg, mindenképp rendkívülinek számított az az öt év, amikor nem képződött leereszthető vízmennyiség a tóban. Mindannyian emlékszünk 2003 októberére, amikorra a tó vízszintje elérte a 23 cm-t. 54 évvel azelőtt, 1949-ben talán nem lángolt így a vita a Balaton jövőjéről, pedig a vízszint megközelítőleg ugyanitt állt (10. ábra), közben azonban a tó és környezete kiemelkedő gazdasági értékké fejlődött. Azért is érdemes visszaemlékeznünk a 2003–2004-es évekre, mert az akkor kialakult hangulat nagyban befolyásolta a tavaly megkezdett és kisebb megszakításokkal folyamatosnak mondható, idei évre is áthúzódó vízeresztés elvi irányítását. A 2000. évtől napjainkig tartó – a tó vízháztartási viszonyai szempontjából rendkívülinek számító időszakot is magába foglaló – évek alatt újabb hidrológiai és üzemeltetési tapasztalatokat szereztünk, melyekből a tanulság levonása szükséges. 10