A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Szalai József, VITUKI Kht., Nagy György, ADUKÖVIZIG: Az utóbbi évtized időjárási eseményeinek hatása a talajvízszintek alakulására a Duna-Tisza közén

2002-ben a síkvidéki területeken az átlagosnál csapadékosabb körzetek éppúgy előfordultak, mint csapadékhiányosak. Az Alföld legnagyobb részén – a Duna-Tisza köze északi része, a Nyírség délkeleti térszínei kivételével – csapadékhiány jelentkezett. A legnagyobb, 100 mmt meghaladó csapadékhiány a Duna-Tisza köze déli részén alakult ki. 2003-ban országos átlagban közel 160 mm csapadékhiány jelentkezett. A Nyugat-Dunántúlon és a Dunántúl északkeleti részén valamint a Körös-Maros köze területén 200 mm-t meghaladó csapadékhiány alakult ki. A Duna-Tisza köze délkeleti részén 50–100 mm-t ért el a csapadékhiány. A évi középhőmérséklet a sokévi átlagérték körül alakult. A potenciális párolgás az átlagértéket meghaladta. A területi párolgás a 2000. évinél kissé magasabb volt. 2004-ben az ország területére a sokévi átlagnál mintegy 12%-kal több csapadék érkezett. Az átlagosnál kevesebb csapadékot mindössze 3 hónapban mértek. % hónapban viszont az átlagnál képest lényegesen több csapadék érkezett. A csapadék területi eloszlását tekintve a legcsapadékosabb országrész a délnyugati volt. Az északnyugati és az ország középső területe az év során a sokévi átlagnak megfelelő csapadékban részesült. Az évi középhőmérséklet a legalacsonyabb Kékestetőn (5,4 °C), a legmagasabb pedig Szeged környékén volt (11,7 °C). Az Alföldön – a Felső-Tisza vidék északi kivételével 10 °C felett volt az éves átlaghőmérséklet. 2005-ben a sokévi átlagnál mintegy 20%-kal több csapadék hullott. Ugyanakkor időjárási szélsőségekben is bővelkedett az esztendő. Az április-májusi emlékezetes felhőszakadásokat követően május végén az országos melegrekordokat megdöntő hőhullám érkezett, majd két héttel később az évszakhoz képest rendkívül hideg volt. A csapadékot tekintve a két szélsőséges hónap augusztus és október volt. Augusztusban annyi csapadék hullott, amennyi a magyarországi meteorológiai mérések kezdete óta még egyszer sem. Ezzel szemben október rendkívül száraz volt. Országos átlagban a sokévi átlagos csapadékmennyiségnek mindössze 20%-a érkezett. Az évi középhőmérséklet az 1961–90. közötti átlagnál 0,2 °C-kal alacsonyabb volt. A Kisalföld területén és az Alföld északi felén 9–10 °C között, déli felén pedig 10–11 °C között alakult az évi középhőmérséklet. 2. Hosszúidejű talajvízszint-változások a Duna-Tisza köze területén Természetes körülmények között a síkvidékek talajvízszintjének alakításában a hidrometeorológiai tényezőknek, ezen belül a beszivárgásnak és a párolgásnak meghatározó szerepe van. Hosszabb időszak átlagát tekintve egy-egy térségben a talajvíztükör a helyi hidrogeológiai lés hidrometeorológiai adottságok által meghatározott mélységben helyezkedik el, azaz az évenként bekövetkező emelkedések és süllyedések e körül az értékek körül ingadoznak. Abban az esetben, ha a talajvízjárást befolyásoló tényezők valamelyikében trendszerű változás következik be, akkor a talajvízszint alakulása rendszerint követi azt. Magyarország síkvidéki területeinek jelentős részén a talajvízszintek alakulásában a csapadék meghatározó jelentőségű. A csapadék és a talajvízszintek közötti összefüggések vizsgálatára számos módszer kidolgozására került sor. Közülük az egyik, a talajvízjárás és az észlelőkút környezetére érkező csapadék közötti összefüggés vizsgálatának szemléletes módja az évi csapadékösszegek átlagtól való eltérésének integrált idősora és a talajvízállás-idősor grafikus egybevetése (Szabó Gy., 1959., 1960.; Liebe P. et al., 1994–2004.). (Hasonló módszert alkalmazott Szabó Gy. a pesti belterületi talajvízszint-észlelő kutak esetében az 1876 – 1956 közötti időszak adatainak felhasználásával. (Szabó Gy. 1959.; 1960.). A csapadék és a talajvízállás összefüggésének vizsgálatára a dinamikus faktoranalízis alkalmazásával elvégzett 2