A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

4. szekció: BALNEOTECHNIKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI - Koleszár Judit, ÉKÖVIZIG: A hévízkészletekkel való gazdálkodás aktuális problémái az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területén

vízhőmérséklet, nyomásviszonyok stb. megváltozása mellett – egyik káros következménye lehet a vízminőség kedvezőtlen megváltozása, az oldott anion-kation tartalom csökkenése is. Az OGYFI minősítő határozatainak fele a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet hatályba lépését követő időszakból származik. A 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet 1. §. (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a rendelet hatálya az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízbázisokra is kiterjed. Erre hivatkozva – a vízbázisok védelmét szem előtt tartva – az OGYFI a Kormányrendelet hatályba lépését követően kiadott határozataiban az ásványvíz- és gyógyvízkutakra előírta a hidrogeológiai védőidom meghatározását. 4. A hévízbázisok védelme A hévízkészletek mennyiségi és minőségi védelme érdekében fontos feladat a hévíztároló rendszerek vizsgálata, az utánpótlódási folyamatok és hidraulikus kapcsolatok megismerése, a hévízbázisok hidrogeológiai védőidomának lehatárolása és határozatban való kijelölése, előírások, ill. korlátozások érvényesítése. A következőkben a dolgozat néhány konkrét példát ismertet a hévízbázisok hidrogeológiai védőidomának lehatárolására és az előírásokra vonatkozóan. Bogács K-6 és B-1 jelű hévízkutak hidrogeológiai védőidoma Az Igazgatóság működési területét tekintve a hévízkutak 123/1997. (VII. 18.) Kormányrendelet szerinti hidrogeológiai védőidom lehatárolásában és kijelölésében elsőként a Bogács K-6 és B-1 jelű hévízkutak nyitották a sort, ugyanis az OGYFI a gyógyvízzé minősítő határozataiban 2002. december 31-i határidővel előírta a hidrogeológiai védőidom meghatározását. Akkor még az Igazgatóság első fokú vízügyi hatóság volt. A hévízkutak hidrogeológiai védőidomával kapcsolatban felmerült legfontosabb kérdések az alábbiak voltak: – Az első és legfontosabb kérdés az volt, hogy a minőségi védelemre orientáló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a nagymélységű hévízkutak esetében – ahol már a modellezés kezdetén előre jelezhető, hogy az áramvonalak nem érnek ki a felszínre – a gyakorlatban hogyan alkalmazható? Elegendő-e a rendeletben előírt elérési időkhöz tartozó utánpótlódási térrészt lehatárolni, hiszen ez esetben az 5 és 50 éves elérési időnek igazán nincs jelentősége? – Ha az áramvonalaknak nincs felszíni kilépési pontja, akkor a hidrogeológiai védőidom határozatban való kijelölése nem kötelező (csak a belső védőterületé). Ugyanakkor az üzemeltető a hévízkészlet mennyiségi védelme miatt mégis szerette volna, ha a védőidom valamilyen formában határozatban rögzítésre vagy legalább ismertetésre kerül. Úgyhogy a következő kérdés az volt, hogy ez milyen formában lehetséges: a vízjogi üzemeltetési engedély részeként vagy külön határozatban, a belső védőterület kijelölése mellett. – Ugyancsak vitát váltott ki, hogy mi minősül káros egymásrahatásnak? – Az előírások szempontjából is fontos kérdés volt, hogy a lehatárolt utánpótlódási térrészen belül új hévízkút létesíthető-e és ha igen, milyen feltételekkel? 5