A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Vácz Sándor, FETIKÖVIZIG: Gondolatok a természetközeli vízrendezéséről. Természeközeli vízrendezés a Beregi belvízrendszerben

GONDOLATOK A TERMÉSZET KÖZELI VÍZRENDEZÉSRŐL Természetközeli vízgazdálkodás a Beregi belvízrendszerben VÁCZ SÁNDOR FETIKÖVIZIG 1. Gondolatok a természetközeli vízrendezésről Olvasgatva a címet még azt is nehéz eldönteni, hogy egybe, vagy külön kell-e írni a két szót: a természetközeli vagy természet közeli a helyes írásmód? A számítógépem helyesírás ellenőrző programja mindenesetre a természet közelit hozta ki helyesnek, így maradjunk ennél. Mit is jelent ez a kifejezés, melyet napjainkban varázsszóként – mely majd mindent megold – egyre gyakrabban hallunk. Szinte mindenki azt mondaná, hogy tudja, vagy inkább érti. Pedig nem egyszerű. Nézzünk egy példát! OLVAS. Ugye ez mindenki számára érthető?! Akkor most próbáljuk megfogalmazni egy rövid mondatban az értelmező szótár számára, hogy mit is jelent. Ez már csak nagyon keveseknek sikerülne. Így vagyunk mi is sok látszólag egyszerű és egyértelmű kifejezéssel. Már az is felvet magyaráznivalókat, hogy miért csak mostanában kezd elterjedni. Most, amikorra csatornáink – KÖVIZIG, társulati és önkormányzati egyaránt – sok helyen szinte ősállapotba kerültek. Ezt jelentené a természet közeli? Hiszen azért ilyenek, mert nem tudjuk karbantartani, kaszálni! Ezek szerint akkor az a természet közeli vízgazdálkodás, amikor nem foglalkozunk a csatornáinkkal? Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Vizsgáljuk meg, hogy mi lesz a szántóból, az egyik legintenzívebb mezőgazdálkodási művelési ággal, ha magára hagyjuk, a természetre bízzuk. Először dudvás lesz, majd begyepesedik, legelőként, kaszálóként lenne használható. Nemsokára megjelennek az első cserjék, lassan beerdősödik. A végső stádiumban erdő lesz belőle, mely idővel önfenntartó rendszerré válik. Ez az őserdő, a legmagasabb fokú szimbiózis a szárazföldön. A legjobban természet közeli! Ahol vízgazdálkodás sincs, mivel a vízgazdálkodás mesterséges beavatkozás a víz örök körforgásába. Tehát innen kell megközelíteni a kérdést. Minél inkább távolodunk az őserdőtől, s közelítünk az intenzív szántóföldi gazdálkodáshoz, úgy jutunk egyre messzebb a természet közeliségtől. A vízgazdálkodás soha nem volt önmagáért való, mindig is infrastruktúra része volt, valamilyen igényt szolgált ki. S most ne beszéljünk az ipari és lakossági igények kielégítéséről, maradjunk a mezőgazdaságnál, hiszen ez a fogalom elsősorban a természetvédelemmel és a mezőgazdálkodással kapcsolatosan merül fel. Tehát alapvetően a mezőgazdaság (és az erdőgazdaság) és a természetvédelem igényeinek kell megfelelni. A kérdés így vetődik fel: milyen igényeket támaszt és milyen igényeket közvetít a mezőgazdálkodás, az erdőgazdálkodás a természetvédelem a vízgazdálkodás felé? Az igényoldal természet közelisége erősen különböző. Minél inkább természet közeli Az igényt támasztó gazdálkodási forma, annál inkább természet közeli a hozzá tartozó vízgazdálkodás. Én ezt nagyon egyszerűen így fogom fel és így értelmezem. Ebből viszont az is következik, hogy nem lehet csak úgy, hogy na, mi most „természetközelivízgazdálkodjunk”! Annál is inkább, mivel a KÖVIZIG-ek a vízgazdálkodási létesítmények csak egy részének gazdái-kezelői, ráadásul e létesítményeknek van a legkevesebb kapcsolódási pontja a területekkel. A közvetlen kapcsolatot döntően a társulati és az egyéb tulajdonú –önkormányzati és magán– csatornák teremtik meg. A vízgazdálkodás a címbeli megfogalmazásban is tulajdonképpen egyfajta tevékenységet jelent, mely alatt a létesítmények szükség szerinti kiépítését, fenntartását, majd az igényeknek 1