A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)
3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Márk László, Sindler Csaba, Tálos András, DDKÖVIZIG: Ős-Dráva program, víz az Ormánság fellendítéséért
13 A program alapvetően a vízkormányzási beavatkozások létrejöttével vezethet csak a kitűzött célokhoz, és leginkább akkor van értelme a gazdasági, és közte a turisztikai programfejlesztésnek is, ha a terület vízellátása és ennek eredményeként a természetben rejlő lehetőségek és a természet kínálta vonzerők látogathatóvá, megtekinthetővé válnak. Ezért például a kialakult tavaknál és vízfolyásoknál horgászat, csónakázás és egyéb vízi turizmus, a vízfolyásokhoz kapcsolódó természetes élővilág bemutatása vagy a vízfolyások mentén a kerékpáros turizmus lehetőségeinek kiaknázása jelent fejlődési utat. Megújuló energiaforrások hasznosítási lehetőségei Az Ormánság biomassza-termelési potenciálja kedvező. A térség jellemzően agrár dominanciájú. A kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú, ezért az agrártermelésben piaci alapon nem hasznosítható területek aránya jelentős. Ugyanakkor a térség rendelkezik az országban a legmagasabb erdősültségi mutatókkal a rövid és hosszú életciklusú fafajok tenyész-területeinek viszonylag kedvező megoszlása mellett. A javaslat célja ezért a biomassza és ezen belül az energetikai célú faültetvények létesítése az Ormánságban, melynek alapját szintén a kiegyensúlyozott vízellátás jelenti. 6.2. A természetvédelem, a táj szépségének fokozása A területen számos lehetőség van vizes élőhelyek visszaállítására, illetve a meglévők rehabilitációjára. E program keretében a holtmedrek vízellátása épp úgy megoldható, mint a mocsaras területek időszakos vízpótlása. A vizes élőhelyek számának és területének gyarapodásával ökológiai és természetvédelmi szempontból értékesebb területek jönnek létre. Az adott területen nő a fajok diverzitása, a szórványosan meglévő fajok elterjedése várható (madárvilág). A terület vízgazdálkodásában és a területhasználatban egyébként is alapvető szemléleti változásra van szükség. Piaci árutermelést csak a jó minőségű területeken érdemes folytatni, és itt is élőmunka-igényes, az adottságokhoz alkalmazkodó gazdálkodást kell megvalósítani. A mély fekvésű területeket ki kell vonni az árutermelésből és természetvédelmi, tájvédelmi gondozásukat és turisztikai hasznosításukat kell szorgalmazni.
