A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: A belterületi katasztrófák kialakulása és kezelése

hatnak. A részletes elemzésekből kitűnik, hol és milyen okok lehetnek a kiváltó tényezők, tehát egy ilyen vizsgálatnál is ennek megfelelően kell eljárni. Az önkormányzati vezetőknek, a vízügyi és katasztrófa védelmi szakembereknek be kell járniuk a belterületi vízfolyásszakasz teljes hosszát (sőt lehetőleg a belterület feletti szakaszt is) és elemezni kell, hol, milyen tényezők válthatják ki a bajt. Anélkül, hogy az előzőekben már leírt elemzéseket részletesen megismételném, nyilvánvaló, hogy a mederállapotot (benőttség, feliszapolódottság), a burkolatok meglétét és állapotát, a meder méretet, a keresztező műtárgyak méretét, állapotát, a külterületi védelmi berendezések (ha vannak ilyenek) állapotát, feliszapolódottságát kell ellenőrizni. Ezeket a helyeket (és a kiváltó okokat) célszerű a védelmi tervben rögzíteni. A kritikus helyek megtalálását követően intézkedni kell! Az intézkedések függhetnek a probléma jellegétől, és persze akkor is, mekkora költséggel jár a baj orvoslása. Az általában a szükséges intézkedéseket a következőképpen lehet besorolni: – fenntartási jellegű intézkedések: növényzet levágása, eltávolítása, iszap, egyéb hordalék eltávolítása; – fejlesztési jellegű intézkedések: szelvénybővítések a mederben és a műtárgyaknál, az egyébként is esedékes mederfejlesztési, burkolatépítési, keresztező műtárgy fejlesztési munkák elvégzése a biztonságos vízlevezetési követelményeknek megfelelően; – rekonstrukciós jellegű intézkedések: a kritikus helyek rekonstrukció alá vonása, átépítése, burkolatjavítások, hidraulikailag kedvezőbb kialakítások; – aktív és passzív védelmi intézkedések: ideiglenes depóniák elhelyezése az elöntéssel veszélyeztetett területek védelmére, védelmi anyagok deponálása kritikus helyek környezetében, – preventív fenntartási módszerek: állandó mederfelügyelet létrehozása, folyamatos mederfenntartás megszervezése (pl. szakcéggel kötött keretszerződéssel); – a védelmi tervek fejlesztése, a védelmi tapasztalatok folyamatos beépítése. 8. Beavatkozási lehetőségek a katasztrófák esetén (aktív védekezés) A folyamat megindulását követően nem sok beavatkozási lehetőség van, mert az események nagyon gyorsan követik egymást. Az egyik lehetőség egy előrejelző rendszeren alapuló riasztó rendszer működtetése, azonban ennek csak az elvi feltételei vannak meg. Az ilyen rendszer működésének az az elvi alapja, hogy a rendkívüli csapadéknagyság bekövetkezését lehet előre jelezni (pl. meteorológiai radarvizsgálatokkal), azaz egy lokálisan előforduló nagycsapadék várható bekövetkezését lehet regisztrálni. Erre alapozva lehet riasztani az adott település védelmi szervezetét (katasztrófavédelmet, vízitársulatot, önkormányzati szervezetet), akiknek talán annyi idejük lesz, hogy a kritikus helyekre vonuljanak. Amennyiben ot a kellő védelmi anyagok elő vannak készítve és a védelmi beavatkozás helye is megfelelően kialakításra került, talán van esély az aktív védekezésre. Az aktív beavatkozás nem pótolja a preventív munkát! Sem medertisztításra, sem a szűk szelvények eltömődésének védelmére már nincs ilyenkor lehetőség. Hatékony lehet az uszadékfogás, hiszen így a műtárgyak elzáródását meg lehet akadályozni. A víznek a mederből való kilépését is meg lehet akadályozni, ha a védelmi hely kezelhető nagyságú és a védelmi anyagok elő vannak készítve, vagy olyan szerkezetűek, hogy azonnal felhasználhatók. Ezeket a helyeket azonban előre meg kell határozni (a védelmi tervben) és gondoskodni kell a védelmi anyagokról. A szűk mederszelvényeknél vagy műtárgyaknál a mederből kilépő víz útját meg lehet tervezni. Gondoskodni lehet a „vészleürítési” útvonalak kialakításáról, ezek kellő lokalizációjáról. Az azonnali védelmi intézkedések között szerepelhet ezeken az útvonalakon a lokali- 7