A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Burián Alajos, DDKÖVIZIG: A nemzetközi Dráva

lefutó csapadéknak csak kis része képes beszivárogni. Mindezek mellett ezeknek a kőzeteknek a jellemző vize a résvíz, megjelenési formája a kiegyenlített vízhozamú források. Lejjebb, alacsonyabb tengerszint feletti magasságban, az alpesi legelők szintjén már megjelenik a növénytakaró, melynek hatása révén a csapadék beszivárgása intenzívebb. 2. ábra. A Dráva-Mura vízrendszer geológiai vázlat A szilur képződményeinek felszíni kiterjedése kisebb a kristályos kőzeteknél. Az alsószilurt a finom kvarchomokkal kevert, különböző színű agyagpalák képviselik, míg a felsőszilur fő tömege a graptolitos pala. Mivel általában a hegységek lábainál települtek, hidrológiai szerepük elsősorban a víz tározásában nyilvánul meg. A devon a Mura vízgyűjtő területén gyakoribb jellemző kőzete a mészkő, bár az alsó devont inkább és elsősorban a dolomit és a homokkő képviseli. Hidrológiai szerepük kicsi, tekintve, hogy területi kiterjedésük nem jelentős. A karbon és a perm képződményei nem jelentősek, elsősorban mészkő, homokkő, konglomerátum képviseli egy-egy helyen. A földtörténeti középkor rétegei a Dráva völgyétől délre, a Déli-Alpok jellemző felépítői. Ezen belül is a triász rétegek a legkiterjedtebbek a felszínen, a jura és a kréta kevésbé jelentős. Alsótriász rétegek általában vékony pados, palásodott, meszes – márgás, meszes – dolomitos, konglomerátumos. A középtriász rétegek előfordulásai jórészt csak keskeny pászták. A felsőtriász rétegei a Gailvölgyi-Alpokban a legösszefüggőbb, jellemzője a dolomit és a mészkő. A miocén képződményei az Alpok keleti peremén a felszín felépítésében játszanak meghatározó szerepet. A tengeri és folyóvízi kavicsos, homokos képződmények jellemzik, melyek a hegység magasabb részeiből érkező felszín alatti vizek továbbvezetésében játszanak jelentős szerepet. Rétegfelszíneik mentén bővizű források jelennek meg. A pliocén, az utolsó tengeri elöntések időszakának kőzetei az Alpok keleti előterében találhatóak jellemzően kavics és homok rétegek. Ez utóbbira jellemző hazánkban a Zalaidombság túlnyomórészt homokos rétegei. Hasonló felépítésű a Mura torkolatvidékének déli, Slovenske Gorice keleti részén található pannóniai dombvidék. A pleisztocén képződmények teljes mértékben a többszöri eljegesedéssel kapcsolatosak. Jellemző kőzettípusa a kavics és a törmelék, melyek nagy permeábilitásuk következtében a területek felszíni lefolyását késleltetik, a víz tekintélyes része a laza anyagba szivárog és bővizű forrásként a vízgyűjtő kiürülése után táplálja a vízfolyást. 2