A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

3. szekció: KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE – HELYI VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Balla Gábor, SZIE MKK Vizgazd.és Meliorációs Tsz: Vizenyős területek kataszterén alapuló vizes élőhely rehabilitáció

borítottak, mások csónakkal járhatóak. A megfelelő színek jelölik a különböző kategóriákat (jelmagyarázat szerint), mely megadja, hogy a lehatárolt területeken belül mekkora összefüggő vizenyős területnagyság a jellemző. A szintézistérkép elkészítésénél fejlesztési irányt javasolok, mely irányadó, és további célirányos vizsgálatokat kíván meg az érintett területeken. A vizes élőhely rehabilitációra, rekonstrukcióra alkalmas területeken nem jelenthető ki előre, hogy mindenhol értékes, minden szempontból védendő élővilág alakul majd ki. Hasonló eljárással, mint a kataszter készítésekor, szükség lenne egy újabb felmérésre, mind a kataszter által jelzett területeken, mind a vizes élőhely rekonstrukcióra javasolt részeken. A szintézistérkép A korábban bemutatott térképek és információk felhasználásával, lehatároltam a különböző fejlesztési irányoknak leginkább megfelelő területeket. A súlyozásnál a legfontosabb szempont a belvízveszély volt. Ezt a belvíz-veszélyeztetettségi térkép és a területre elkészült éves elöntés-térképek alapján készítettem. Ezután a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaival vetettem össze az adatokat, majd megvizsgáltam a településektől és egyéb infrastrukturális létesítményektől való távolságot, mely meghatározta a vízgyűjtőterületek tagoltságát. Ezekhez az információkhoz társítottam a katonai felvételezések vízrajzi adatait, majd ezek megváltozását, melyet a Magyarország vizenyős területeinek kataszterének a térképei alapján készítettem el. A területek felmérésénél a területhasználatot is figyelembe vettem, melyhez segítséget nyújtott a CORINE Land Cover adatbázis. A területhasználat változtatása, azokon a területeken indokolható, melyek a legalacsonyabb termelési értéket realizálják, ill. a legnagyobb belvízkárt szenvedték. Az információk felhasználásával nemcsak a vizes élőhely rehabilitációra alkalmas területeket sikerült elkülönítenem, hanem meg tudtam határozni azokat a területeket, melyen a jelenlegi termelési szerkezet gazdaságosan fenntartható – jelentősebb belvízveszély nélkül –, ill. ahol az öntözésfejlesztés javasolható. Általánosságban elmondható, hogy ezek a terültek még a legnagyobb belvízi elöntések időszakában is a növényzet tőrési idején belül mentesíthetők a fölös víztől, mely a gazdálkodóknak nagyobb termelési biztonságot jelent. A szintézistérképen (5. ábra) a jelen vizsgálat keretein belül meghatározott fejlesztési irányokat jelöltem. Sötétkék szín jelöli azokat a területeket melyek víztározók kialakítására javasolhatóak. Világoskék mezők jelölik a vizes élőhely rehabilitációra legalkalmasabb területeket. A világoszöld színű területek a legalkalmasabbak mezőgazdasági művelésre, ill. itt a szántóföldi növénytermesztés nagyobb belvízi kockázat nélkül folytatható. A sötétzölddel jelölt területekre az öntözés fejlesztése javasolható irány. A kijelölt fejlesztési irányokra koncentráló részletesebb információkkal pontosabb képet kaphatunk a döntéshozatalhoz. Annak érdekében, hogy meghatározzuk a javasoltak közül, mely területeket választjuk ki végül vizes élőhely rehabilitációra további vizsgálatokat kell folytatnunk az érintett részeken. 5