A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Dr. Vasdinyei Rita, Bogyóné Asztalos M.,Törökné Kozma A., Fodor József Országos Közegészségügyi Intézet: Cianobaktériumok toxintermelésének vizsgálata molekuláris módszerekkel

CIANOBAKTÉRIUMOK TOXINTERMELÉSÉNEK VIZSGÁLATA MOLEKULÁRIS MÓDSZEREKKEL VASDINYEI R., BOGYÓNÉ ASZTALOS M., TÖRÖKNÉ KOZMA A. Fodor József Országos Közegészségügyi Intézet, Országos Környezetegészségügyi Központ A cianobaktériumok (kék algák) – mint ahogy nevük is utal rá – prokarióta szervezetek. Színük kékeszöldtől ibolyáig terjed, néha vörösek vagy zöldek. Ubikvisták, minden víztípusban megtalálhatók, előfordulnak talaj felületén, felső rétegében, levegőmintákban. A leggyakoribbak az édesvizekben (Kiss Keve, 1998). Nagymértékben elszaporodva „vízvirágzást” okoznak. Hazánkban e alga tömegprodukcióért az Microcystis aeruginosa, Anabaena flos-aquae, Aphanizomenon flos-aquae, és a Cylindrospermopsis raciborskii fajok a legnagyobbrészt a felelősek (Törökné et al., 2001) A napjainkban elterjedt molekuláris alapú technikák közül a PCR módszer kiválóan alkalmas lehet e cianobaktérium fajok gyors meghatározására, akár környezeti mintákból is. A cianobaktériumok filogenetikai vizsgálatához számos génjük alkalmazható, az irodalom alapján a legelterjedtebbnek a 16S rRNS felhasználása mondható (Neilan et al., 1994; Fan et al., 1996; Shaw et al., 1999). Wilson és munkatársai (2000) azonban a C. raciborskii esetén egy 308 bp nagyságú, rpoC1-nek elnevezett, DNS-dependens polimerázt kódoló génszakasz kimutatását jóval fajspecifikusabbnak találták a 16S rRNS gén analízisnél. Egyes cianobaktérium fajok - így a C. raciborskii is - nagymértékben elszaporodva termelt toxinjaikkal komoly közegészségügyi problémákat és állatok mérgezését is okozhatják. A toxinok a cianobaktériumok másodlagos anyagcseretermékei, amelyek termelését két csoportba, a poliketid szintázok (PKS) és a peptid szintetázok (PS) közé tartozó enzimek végzik, amelyek termeléséért felelős génszakaszok a cianobaktérium genomjában ismertek. E szakaszokra tervezett specifikus primerek használatával végzett PCR segítségével megállapítható, hogy a vizsgált cianobaktérium potenciálisan képes-e az adott toxin termelésére (Schembri et al, 2001; Fergusson and Saint, 2003) Egyes génszakaszok mRNS-é való átíródásának vizsgálata reverz transzkriptáz PCR (RTPCR) módszerrel valósítható meg (Kaebernick et al., 2002; Shibata et al., 2002). A toxin előállításáért felelős enzimek génszakaszait ugyan tartalmazó, de az adott toxint nem termelő törzsek esetén az említett génszakaszok vizsgálatával megtudható, hogy a génszakasz transzkripciója megtörténik-e, vagy pedig represszált, átíratlan formában van jelen az adott cianobaktérium fajban. 1