A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Szunyogh Lilla, Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt.: A Pseudomonas aeruginosa megjelenése a vízvisszaforgatós rendszerű fürdőüzemek egyes pontjain

Ezért a medencébe folyamatosan tisztított vizet kell bevezetni, illetve medencevizet kell elvezetni, hogy a medencében térben és időben egyenletesen cserélődjön a víz. A medencéből elvezetett vizet folyamatosan kell tisztítani. A medence vízveszteségét pótolni kell a töltő víz követelményeinek megfelelő minőségű vízzel. (ME-10-204) A medence tisztítás alaptechnológiái: a szitaszűrés, a pelyhesítés, a szűrés, a pH szabályozás és a fertőtlenítés. A szitaszűrés a vízbe került nagyméretű, 2 mm-nél nagyobb szennyeződések eltávolítását biztosítja. A pelyhesítés során a vízbe került lebegőanyagok, kolloidális szennyeződések és az oldott anyagok egy részének szűrhetővé tétele történik. A pelyhek fémsók hidrolízisével jönnek létre, a kialakult pelyhek a szűrőn másodlagos szűrőréteget alkotnak és megkötik a szennyező anyagokat. A szűréssel a nem oldott állapotban lévő szennyező anyagokat lehet eltávolítani, a kiszűrt szennyeződés hatására a szűrő eltömődik és ezt visszaöblítéssel lehet eltávolítani. A megfelelő pH biztosítja a fertőtlenítés és a pelyhesítés optimális körülményeit. A fertőtlenítéssel a vízbe került mikroorganizmusok az oxidálószerek adagolásával ártalmatlanná válnak ennek a fertőtlenítésnek a medencében kell bekövetkeznie, a medencevíz fertőtlenítő hatása révén. A medence vizében olyan klórszintet kell biztosítani, hogy a vízbe jutó patogén mikroorganizmusokat elpusztítsa, de az emberi nyálkahártyát ne károsítsa. (ME-10-204) Vízforgatós rendszer esetén a medencén átáramló víznek olyan fertőtlenítőszer-szintet kell tartalmaznia, amely biztosítja a medence bármely pontján, hogy hatására a Coliform-szám 1 perc alatt két nagyságrenddel ( 99 %-kal ) csökkenjen. (37/1996. NM ) A biofilm A biofilm alatt mikroorganizmusokból és az általuk kiválasztott extracelluláris polimerekből (EPS) álló felületi bevonatot értünk, mely vízi környezetben lévő, tetszőleges anyagú felületen alakul ki. Az extracelluláris polimer mátrix a biofilmet koherens bevonattá teszi, és döntően befolyásolja a baktériumsejt és a hordozófelület közti adhézió mértékét, így a biofilm kialakulását. Az EPS védelmet biztosít a sejtek számára, biztosítja a sejtek közötti kommunikációt, képes energiát tárolni a sejtek számára, valamint toxinokra nézve ellenállást fejt ki. A biofilm szerves és szervetlen anyagokból álló olyan bevonat, amely elsősorban mikroorganizmusokat és mikrobiológiai termékeket foglal magában. A mátrixot poliszacharidok, fehérjék, nukleinsavak és lipidek alkotják. A rögzült és mátrixba ágyazott mikroorganizmusok általában ellenállóbbak a környezeti hatások változásaival szemben, mint a szuszpendált szervezetek. A biofilmben többféle mikroorganizmus fordulhat elő az eukarióta és a prokarióta szervezetek közül. (Dombay, 1997.) A természetes és a vezetékes vizek minőségének alakulásában fontos szerepe van az abban élő mikroorganizmusoknak, a vízben élő baktériumok minőségének és mennyiségének. A vezetékekben és a vízszűrőforgató medence egyes műtárgyaiban a baktériumok képesek növekedni és az üledékben vagy a különböző felületekhez kötődve biofilmet képeznek. (SzalayBorsányi, 2003.) A vízellátás területén előforduló biofilmekben általában a heterotróf baktériumok dominálnak, melyek oldott oxigén jelenlététől függően lehetnek aerobok vagy anaerobok. Az oldott oxigén diffúzió szempontjából az aktív rétegben aerob, míg a passzív rétegben anaerob viszonyok uralkodnak, ezért lehet a biofilmekben anaerob mikroorganizmusokat is kimutatni. A vízelosztó hálozatokban a biofilm megjelenése a hidraulikai kapacitást csökkentheti, mikrobiológiai korróziót okozhat, és kedvezőtlen vízminőség-változásokat idézhet elő. 5